Vélemény

A nagyok úgy állítják be a dolgot, hogy Rudolph Giulianinak – Donald Trump elnök ügyvédcsapata vezetőjének –   nincs mit csinálnia és ezért levelezget. Ezért küld üzenetet játszótársainak: Klaus Iohannisnak, Tăriceanunak, Dragneának. Azt írja nekik: hagyjátok már abba, mert elriasztjátok a külföldi beruházókat! Szerinte, értelmes ember nem fektet be pénzt, nem kezd vállalkozást olyan országban, ahol a törvényeket titkos megállapodások szerint alkalmazzák. És kik a titkos megállapodók? (tovább…)

Kedves hallgatóim, hogyha összegeznénk mindazokat a törekvéseket, amelynek az utóbbi években, évtizedekben a Székelyföld a színhelye, akkor voltaképpen két nagy áramlattal találkozhatunk: az egyik úgy szeretné megőrizni a Székelyföldet, hogy a maga hagyományaival önmagába zárná és valamiképpen a múltat mentené át a jövőnek, a másik viszont szeretné kinyítani és megmutatni a világnak, hogy a legkülönbözőbb területeken itt is létezik versenyhelyzetre alkalmas közösség. (tovább…)

Kedves hallgatóim, jelenünk politikai zűrzavara közepette gyakran nem ügyelünk arra, hogy bizonyos történelmi eseményeket, témákat ne a mai szemünkkel, hanem korabeli jelentéskörnyezetükben idézzünk fel, próbáljunk megérteni.

Az 1956-os forradalom és szabadságharc ?megünneplését? (a szót erősen idézőjelben használom) idén sem a múlt jobb megértésének, netán ? horribile dictu ? egymás megértésének a szándékával tudták le Budapesten, hanem mindkét oldalon a jelenlegi politikai aktualitásba való átvetítés szándékával. (tovább…)

A kalandorpolitika eluralkodása ma nem egyszerűen divat, hanem egyenesen korszellem (Zeitgeist). És ez a liberális demokráciák iránti őszinte elkötelezettség hanyatlását jelzi, azt, hogy nemcsak hataloméhes és gátlástalan politikai akarnokok kerülnek föl a legfontosabb politikai színpadokra, mintegy a semmiből, hanem azt is, hogy egyre kevesebb a demokrata. Világos, hogy politikai kalandorok a demokratikus választások eredményeit, (tovább…)

Az újságírás legszokványosabb közhelyétől eltérően mai jegyzetem témája nem az utcán hevert, hanem egy lapos, sötétkék dobozban találtam rá. Néha, sok-sok sorstársamhoz hasonlóan, jómagam is betérek az Erdélyben alaposan elterjedt Caritas-üzlet hálózatba, ahol a legtöbbször ki lehet fogni valamilyen érdekességet: egy-egy kiválóan formatervezett edényt a skandináv országokból, netán egy-két Oscar díjas filmet DVD-én, esetleg olyan könyveket, amelyek mifelénk nem jelentek meg és ki tudja még mi mindenre lehet rábukkanni abban az áruhalmazban, (tovább…)

A jóból is megárt a sok? ? ki hitte volna, hogy ez egyáltalán fölmerülhet nálunk! Ott, ahol állandóan panaszkodni szoktunk ? hogy ez sincs, az sincs; ez is hitvány, az is hitvány; márpedig Romániában így van, ez van, stb. ? szajkózzuk állandóan.

Bukarestben a Nottara Színház fesztiválja ? az Ünnep a Bulváron című ? 31 előadást kínált; s be sem fejeződött, amikor az UNITER által szervezett Országos Színházi Fesztivál elkezdte közönség elé tárni kínálatát ? 4o előadásból álló sorozatát. (tovább…)

Figyelem egy ideje a „Salvăm Clujul (?i Oradea) de Bucure?ti!” (?Megmentjük Kolozsvárt /és Nagyváradot/ Bukaresttől!?) plakátokat és azt gondolom: mennyire, de mennyire nem klappolnak a magyar kormányt tanácsoló Finkelstein-Habony féle import jelszavak nálunkfele. A fijjuk egy kicsit túltolták a sok „megvédjük”-öt, ami odaát ugye Brüsszel, és a menekültek ellen folyik. (tovább…)

Hat évvel ezelőtt Monica Macovei európai parlamenti képviselő azt hazudta Brüsszelben, hogy a Szociálliberális Szövetség (USL), amely Traian Basescu elnök felfüggesztését kezdeményezte, fel akarja számolni a román alkotmánybíróságot. Szándékvélelmét elhitték. Egyúttal puccsnak nevezte a lehető legtörvényesebben, a parlament és az alkotmánybíróság részvételével zajló eljárást. A puccsot is elhitték neki, egy ideig úgy is emlegették. (tovább…)

A román belpolitika az utóbbi hetekben végre áttörte a nemzetközi sajtó ingerküszöbét. A pénteki majd a szombati, a tüntetők és a készenléti rendőrség közti – jóideje példátlan – összecsapások nyomán a német Die Welt több cikkben is reagált a romániai eseményekre.

Joggal. A román kormány törvénymódosításai valóban vitathatók, s az sem kétséges, hogy alapvető vonatkozásokban a korrupcióellenes harc tompítását célozzák, azaz élvonalbeli jobboldali román politikusok büntetőjogi eljárásoktól való mentesítését szeretnék „kiharcolni”. (tovább…)

1956 októberében a romániai magyarság legelfogultabban baloldali személyiségei is ösztönösen és azonnal a forradalom oldalára álltak. Budapest népében mindannyian önmagukra ismertek. Úgy érezték (magam is még majdnem kisgyerekként ? és illegalista szülők leszármazottjaként is ? úgy éreztem), hogy ha ott lennénk, mi is azt tennők, amit a budapestiek. Meg voltunk győződve róla, hogy a király végképp meztelen: a magyarországi forradalom a diktatúra vége. (tovább…)

Ezekben a napokban Erdély városaiban, falvaiban, kisebb vagy nagyobb rendezvényekkel a magyar forradalom hatvanadik évfordulójára emlékezünk. A középnemzedék és a fiatalok olyképpen, hogy meghallgatják, amit mások beszélnek róla, vagy megnéznek dokumentumkiállításokat, filmeket, az idősebbeknek viszont még mindig ott élnek emlékezetükben azok az 1956 októberi és novemberi napok, (tovább…)

Trump hatalomra jutása óta mind egyértelműbbé vált, hogy – választási kampányban hangoztatott – jelszava az Amerika first nem annyira belpolitikai, mint inkább külpolitikai tartalmú, a – természetesen alapvetően más hátterű, de lényegi törekvéseiben félelmetesen hasonló – hitleri Deutscland über alles 21. századi megfelelője. Trump minden cselekedete az Amerikai Egyesült Államok világhatalmi pozíciójának megerősítésére és az amerikai dominancia-igénnyel szembeni bárminő ellenállás letörésére irányul. (tovább…)