Hat évvel ezelőtt Monica Macovei európai parlamenti képviselő azt hazudta Brüsszelben, hogy a Szociálliberális Szövetség (USL), amely Traian Basescu elnök felfüggesztését kezdeményezte, fel akarja számolni a román alkotmánybíróságot. Szándékvélelmét elhitték. Egyúttal puccsnak nevezte a lehető legtörvényesebben, a parlament és az alkotmánybíróság részvételével zajló eljárást. A puccsot is elhitték neki, egy ideig úgy is emlegették.
Közvetlenül a népszavazás előtt Traian Basescu telefonon azt hazudta Angela Merkelnek, hogy a román alkotmány nem rendelkezik az államelnök felfüggesztéséről; később röhögve dicsekedte el ő maga, hogy a német kancellár ezt bevette. Ugyanakkor az Alkotmánybíróság két-három tagja teljesen szabályellenes módon, egy éjszaka kiadott hibaigazítás, „erratum” formájában módosította a népszavazási kvórum megállapítására vonatkozó rendelkezést – a nyár meg sem hőkölt belé. (Tudorel Toader alkotmánybíró, a mai igazságügyi miniszter különvéleményt fogalmazott meg.)
A hat évvel ezelőtti népszavazás eredménye ismert, az Alkotmánybíróság 2012 augusztus 21-én érvénytelennek nyilvánította. A hatalmas többség sem volt elég az elnök leváltásához. A 18.292.464 szavazóképes állampolgár valamivel több mint 46 százaléka voksolt, 87,5 százalékuk, 7,4 millió az elnök menesztésére. (2009-ben Traian Basescut 5, 27 millió ember szavazta meg elnöknek.)
Monica Macovei utána Brüsszelben azt hazudta, hogy hárommillió szavazatot csalás révén szereztek az elnök ellenfelei. Barrosóék, Redingék elhitték neki. Románia lakosságának bizalma az EU-ban akkor egyik napról a másikra tizenegy százalékponttal csökkent. A DNA ügyészei azonnal hajtóvadászatot indítottak a választók ellen, óriási összegbe került a tömeges nyomozás, végül Liviu Dragneát csalás vádjával elítélték (miközben a méreteiben és következményeiben összehasonlíthatatlanul súlyosabb, történelemmódosító 2009-es elnökválasztási csalást a mai napig nem vizsgálta ki senki), bár nem tudni pontosan, hogy mi lehetett a „haszon”, miután a népszavazás eredménytelen volt… (Decemberben az USL hatvan százalékkal nyerte meg a parlamenti választást.)
A néppárti többségű Európai Unió vezetői mindent elhittek, amit el akartak hinni Romániáról. Hat éven át ők is, a hazai értelmiségi elit és a civil társadalom nagy része is úgyszólván mindent elhitt a korrupcióellenes harcról is. A vívmányjelentéseket, a hamis statisztikákat, elhitte, hogy ez a harc maradéktalanul tiszta és igazságos, Kövesi pedig amolyan Jeanne d’Arc. De nem hitte el a durva visszaéléseket, nem látta meg, pontosabban kifejezetten bátorította a politikai leszámolásokat. Nem látta meg az antikorrupció mögött a korrupciót.
Közben az Európai Bizottság szorgalmasan gyártotta, Monica Macoveiék alkotó hozzájárulása alapján az Együttműködési és Ellenőrzési Mechanizmus jelentéseit, aggodalmasan dorgálva, ha a korrupcióellenes harc lanyhulni látszott, nemes kiállással az igazságszolgáltatás függetlensége mellett.
Így érkeztünk el a jelenbe. Amikor már nem titkolható a legnagyobb szörnyűség, ami egy demokratikus társadalomban megtörténhet: Romániában a titkosszolgálatok keményen befolyásolták az igazságszolgáltatást. Az okkult erő, amit bizonytalanul „ügyészállamnak”, „binomnak”, „párhuzamos államnak” neveztünk: igaz és működik.
Most köreiben azon folyik a vita, hogy a volt New York-i polgármester, maffiaellenes főügyész és jelenlegi ügyvéd nyílt levele Klaus Iohannis elnökhöz úgymond érvényes-e, hiszen magánszemélyként írta egy megfizetett lobbizó… Rudolph Giuliani személyéről, megítéléséről, jelleméről szólnak a felháborodás hangjai. A levél tartalmáról, a titkosszolgálatok és az ügyészségek, bíróságok közötti törvénytelen és alkotmányellenes együttműködési megállapodásokról megint csak egy szó sem esik.
Én meg pont ezekről fújom a magamét. Semmi közöm Giulianihoz, soha nem kedveltem, sőt. Ha más írta volna azt a levelet, akkor is azt mondanám: már azért is igaza van, mert ugyanazokat a dolgokat magam is régóta reklamálom. Lassan mindenki tudja, legjobban persze a kiváló Toader miniszter – csak az EU, az EB, az EP, az ET nem tudja, a nyugati országok nagykövetségei, diplomatái nem tudják. És természetesen Iohannis sem. (De ezen nem csodálkozunk.)
Giulianira, levelére csak a nyilvánosság miatt volt szükség. Most már nem lehet elhallgatni a protokollumokat. Nem lehet nem elhinni a tényeket. Brüsszelnek is el kell hinnie, hogy Romániában
– a törvény alkalmazása ürügyén hatalommániás gazemberek súlyos károkat okoztak a jogállam(iság)nak és az ország érdekeinek;
– a titkos megállapodások a DNA és a SRI között túlkapásokhoz, a bíráknak, a védelem ügyvédjeinek és a tanúknak a megfélemlítéséhez vezettek, emberek sokaságának vették semmibe az igazságos perhez való jogát;
– a protokollumokat a maximális pártatlanság jegyében nemzetközi bíróságnak kell kivizsgálniuk;
– mindazokat, akiket igazságtalanul, túlkapások nyomán ítéltek el, közkegyelemben kellene részesíteni.
Ez az Európai Unió, az Európai Néppárt botránya is és az ő válsága is. Jóideje tudnia kellett a titkos megállapodásokról, és hallgatott. Érthetetlen módon egyetlen nyilvános állásfoglalása sem született. Itt az ideje, hogy Európa megszólaljon. Utána meg hogy jóvátegye mindazt, aminek hallgatásával cinkosa volt.