Vélemény

Aki olvassa az írásaimat, úgy érezheti, hogy jobbára minden ötletemet másoktól veszem. Nem téved. Valóban így van. Amit most írandó vagyok, szintén egy magyarszakos tanártól veszem, akivel szinte naponta együttgondolkodom. Az illető folyton elszörnyülködik azon az elméleten, mely évtizedeken át iskolai nyelvoktatásunk egyik alaptétele lehetett, hogy ugyanis a nyelvnek úgynevezett emeletei vannak. Azaz a nyelvet hangokból, szavakból és végül mondatrészekből kell úgymond felépítenünk. Ez tökéletes képtelenség, állítja. (tovább…)

Bukarestben, a Tineretului-nál, a Mega Image előtt egy fiatalasszony felszedte a járdáról egy kóbor kutya ürülékét. Hát nem csodálatos! Pár éve még a kóbor kutyák kiirtását szorgalmazták Bukarestben? Aztán a Duna tévén azt láttam, hogy a szilveszterezők újévre szemétdombbá változtatták a Vörösmarty teret. (tovább…)

Soha nem látott kísértet járja be e hetekben a rommagyar sajtót, a saját ? kisebbségi ? cenzúra két lábon járó kísértete, aki nyilván nem a saját, hanem alig titkolt megbízói nevében tiltja meg a másként vélekedés nyilvános megjelenését, sőt a legdrasztikusabb eszközhöz nyúl, hetilapot szüntet meg hatalmi megrendelésre. A főcenzor különössége, hogy ezúttal nem a ?román? hatalom ideológiai elvárásainak alapján cenzúráz, hanem a magyar kormányzat és itteni helytartói szája íze szerint szabja át, illetve hallgattatja el a véleményeket, szüntet meg lapot, rúg ki újságírókat, és helyez pozícióba másokat. (tovább…)

Kedves hallgatóim, el kell árulnom, hogy az elmúlt szombaton, a Szövetségi Képviselő Tanácsa ülésének én voltam a leghűségesebb hallgatója. A magyarázat egyszerű. Az RMDSZ vezető testületének üléseiről az utóbbi időben csak különböző médiaszemelvényeket olvastam, láttam vagy hallottam és ez természetes is, hiszen az órákon át tartó gyűléseken elhangzottakat valamiképpen össze kell foglalni, még azzal a kockázattal is, hogy az újságírók vagy szerkesztőségek óhatatlanul az ott történtek egyik vagy másik arcát állítják élesebb fénybe. (tovább…)

Van a Lear királyban egy furcsa replika, amelyre eddig nem figyeltem fel. A Bukaresti Nemzeti Színház nemrég bemutatott előadásán adott pillanatban azt mondja Lear Gloszternek és a fiának: ?Tegyél üveget a szemed elé, és csinálj úgy, mint a politikus: nézzél, mintha látnád még azt is, amit nem látsz!? (tovább…)

Erdélyben tapasztalatom szerint nem sokan követik különösebb figyelemmel az európai uniós híreket, tudósításokat, közleményeket, adatokat. Sajtónk fel-felkap néha egyet-egyet, amikor…

Alig fejeződött be az Állami Zsidó Színház jiddis színházi fesztiválja, a TESFEST – melyen a hazai társulat mellett lengyelországi, izraeli, franciaországi, amerikai, ausztriai társulatok, illetve előadások szerepeltek; sőt, Moldva Köztársaság is jelen volt egy előadással; Székelyudvarhelyen pedig most zajlik az IFESZT 9-ik kiadása – 16 előadást láthatnak, többnyire mai darabokat, és közülük nem lóg ki Shakespeare sem, aki klasszikus lévén mindig mai. Aztán rövidesen elkezdődik az Országos Színházi Fesztivál is, Bukarestben. (tovább…)

Az utóbbi két év közpolitikái már a kormányozhatóság alsó határát surolják, és már nem az elképzelt demokrácia (illetve a poszt-demokrácia), hanem az állam szétzüllesztésének a veszélye fenyeget, a működésképtelenség. (Amire utalok, az a “gouvernmentalité” – Foucault bonyolult fogalomhasználatában. Foucault fogalma egyszerre utal a konkrét, szervezdett és informális hatalom gyakorlási technikákra, és ami lényegesebb egyfajta kormányzási/kormányzati, de széles körben elterjedt mentalitásra: (tovább…)

Nézem az év terrorista akcióinak interaktív térképét, melyen több mint ezerhétszáz terrorcselekményt jelöltek be, melyekben több mint tizenötezer ártatlan ember…

A melegeket lehetetlen nem elfogadni. Persze elfogadni sem könnyű.

Főként a hívőket nem értem, amikor a homoszexualitást bűnnek, sőt valamiféle elfajzásnak tekintik. Hiszen ha a gender-elmélet alaptétele, miszerint a nemek társadalmi képződmények, és a környezetünk tesz férfivá vagy nővé, hamis, az csakis azt jelentheti, hogy a melegek „egészséges” emberből nem valamiféle perverz kísértés révén válnak meleggé, hanem annak születnek. (tovább…)

Úgy tűnik, a romániai társadalomnak közel negyedszázaddal a Ceau?escu-diktatúra megbuktatása után sem sikerült valamiféle nyugvópontra jutnia. A román politikai élet hektikus hangulatváltásaira mi sem jellemzőbb, mint hogy a mostani választásokon a román állampolgárok többsége egy olyan pártot szavazott vissza a hatalomba, melynek kormányát alig két évvel korábban a népharag kényszerítette lemondásra. Igaz, a plágiummal és korrupcióval vádolt Victor Ponta kormányát nem ugyanazok kényszerítették lemondásra, akik a szociáldemokratáknak aposztrofált demagógokat ismét kormányra juttatták. (tovább…)