Van a Lear királyban egy furcsa replika, amelyre eddig nem figyeltem fel. A Bukaresti Nemzeti Színház nemrég bemutatott előadásán adott pillanatban azt mondja Lear Gloszternek és a fiának: ?Tegyél üveget a szemed elé, és csinálj úgy, mint a politikus: nézzél, mintha látnád még azt is, amit nem látsz!?

A politikus szó bevitele volt az, ami zavart. Mert, ugye, Lear korában nem sokat politizáltak? De ne vágjunk elejébe! Mit olvashatunk e helyen a Lear király magyar fordításában, amit Vörösmarty költött? Ott így hangzik ez a replika: ?Tégy fel / Szemüveget s mint megrögzött csaló, / nézzél, mintha látnád még azt is, amit nem látsz. Nocsak, nó!? Meglehetősen gúnyos replika ez.

Vagyis a mostani bukaresti előadás rendezője politikusnak nevezi a megrögzött csalót. Hatásosabbnak tartja így ? vagy legalábbis maibbnak. David Doiashvili grúz rendező, nagyon helyesen, a mát látja Shakespeare művében. Ezt nem kifogásolhatjuk, csak értékelni tudjuk. Csupán attól félünk, hogy nem szabad kisszerűen maivá tenni a klasszikus szöveget. Meg kell hagyni azt klasszikusnak. Vagyis olyannak, amely érvényes volt tegnap, érvényes ma, és érvényes kell legyen holnap is. A csalók sajnos meghatározták az életet már azelőtt is, amikor az ókori görögök még nem találták fel a politikát és a politikusokat. De meghatározták az életet a középkorban is ? például a Lear király korában -, amikor bizony nem sokat politizáltak, hanem ütöttek és csaltak. És ma is ? gondolom – nem kell részleteznünk a csalók szerepét a korrupcióban, abban a bűnözők által vezetett világban, amelyikben élünk. Jó lenne, ha végre föltennék a szemüveget, és megszabadítanának tőlük! De ugyan kik? A jövendőbeli csalók?

Lear bölccsé vált ? miközben megbolondult. E replika után már nem osztaná szét a vagyonát ? az országot ? azok között, akik neki hízelegnek, utána pedig koldussá teszik őt, a jótevőjüket. Lear ? az abszolút uralkodó ? és az udvari bolond egy szintre került. Vagyis egy leheletnyivel tisztábbá vált a világ.