Vélemény

Kezdjük magasan: létezhet-e demokrácia, amely ? a szónak akár európai, akár amerikai értelmében ? nem liberális? Nem a liberty, a liberté, a Freiheit, a szabadság a demokrácia alapja? Nem fából vaskarika az ?illiberális demokrácia??

Elfogadható, hogy ?az uniós adófizetők pénzét olyan illiberális elitek nyeljék el, amelyek egyébként gátlástalanul pusztítják épp azokat a demokratikus intézményeket, amelyekre Európa épült?? (tovább…)

Kezd ?a korrupcióellenes harcnál? is többször hangoztatott jelszó lenni Romániában ?az ügyészek függetlensége?, annak mindenek fölött álló fontossága. Úgymond a vádhatóságok feddhetetlen jellemű, a törvényt és hatáskörüket aggályosan tiszteletben tartó lovagjai máig függetlenek voltak, most  pedig, miután az igazságügyi miniszter a korrupcióellenes főügyész leváltását javasolta, s az Alkotmánybíróság ezt helyben hagyta ?  közhatóságok közötti alkotmányos jellegű jogvitát megoldva ?, ennek a függetlenségnek vége. Holott a helyzet pont fordítva áll. (tovább…)

Kedves hallgatóim, gyakran érzem úgy, hogy a mindennapjainkkal foglalkozó közbeszédben túlságosan is nagy teret szentelünk a politikának. Hogy mit mondott X. vagy Y., milyen közleményt adott ki egyik vagy másik testület, nem is beszélve azokról a nyakatekert eszmefuttatásokról, amelyek képesek még azt is világösszefüggésekkel és különböző összeesküvés elméletekkel kapcsolatba hozni, ha valaki, valahol éppenséggel nem jelent meg egy ilyen vagy amolyan rangú nemzetközi tanácskozáson. (tovább…)

Romániának a rendszerváltozás után csak rossz államelnökei voltak.

Ion Iliescu történelmi szerepe, a mainál összehasonlíthatatlanul kuszább körülmények között meghozott döntései, tévedései még nehezen értékelhetőek, súlyosan nyomnak a latban a kisajátított forradalom halottai, a  bányászinváziók és az 1990-es marosvásárhelyi események. Mindegyikben fontos szerepet játszhatott a Securitate, amely Virgil Magureanu vezetésével hónapok alatt új erőre kapott, (tovább…)

Kedves hallgatóinknak valószínűleg nem kell bemutatnom, hiszen vélhetően jól ismerik Román Győzőt, az éles szemű, szókimondó, mindig jól dokumentált, mélyebb összefüggéseket is felfedő, jó tollú publicistát, az egykori Orient Expressz főszerkesztőjét, majd az Erdélyi Napló, az Új Magyar Szó, a Pulzus, újabban pedig a Székely Hírmondó publicistáját. (tovább…)

Április 19 és 24 között zajlott Szatmárnémetiben a MAFESZT ? a romániai magyar színházi szövetség, a MASZÍN által rendezett színházi találkozó, amelyen a szövetség tagjai: az aradi, a temesvári, a váradi, a szatmári és a székelyudvarhelyi színház jelentős előadásokkal vett részt. És jó volt így, együtt lenni, látni egymást, beszélgetni ? kötetlenül és fesztelenül. (tovább…)

Akárhogyan is nézzük a kétszázéves Marx évforduló mifelénk csakis azt mutatta meg, hogy mennyit süllyedt a közélet, a közös okoskodás, a nyilvános vita, a filozófia, a gazdaságtan és végül a publicisztika színvonala. Persze ez sem kevés, mármint a hanyatlás, az igénytelenség, a primitív-demagóg közbeszéd eluralkodásának való tükörnyújtás. És azt is eszünkbe juttatja, hogy nemrég még rommagyar filozófusok és közéleti hangadók is részt vettek ? fölkészültségüknél és erúdíciójuknál fogva még a legsötétebb elnyomatás körülményei között is (tovább…)

A populizmus relatív sikerének egyik fontos összetevője, hogy a különféle elitek ? egy-egy tevékenységi terület uralkodó csoportja, melynek megvan a maga sajátos hatalmi mintázata ? vezetői maguk képtelenek világosan kommunikálni, meghatározni és másokkal is megértetni sajátos helyzetüket. Más kérdés, hogy gyakran a vezető csoportok éppen abban érdekeltek, hogy elrejtsék valódi céljaikat és/vagy eszközeiket, amellyel megszerzik, fenntartják és (tovább…)

Sokszor gondolkoztam el azon, hogyan lehetséges, hogy London ? egy mai elemi iskoláshoz mérten úgymond siralmasan műveletlen ? lakói Shakespeare drámáit nem csak unatkozás nélkül voltak képesek végignézni, de jövedelmeikhez mérten jelentős összegeket is hajlandóak voltak kifizetni az élvezetért. Ezeknek a drámáknak a teljes szövegét manapság már egy kifinomult ízlésű értelmiségi sem mindig képes végigkövetni.

Mi lehet a dolog rejtélye? Mi történt az emberiséggel a reneszánsz óta? (tovább…)

A Vitorla-ének újratöltött változatát olvasva ? Cseke Gábor töltötte újra ? szemet szúrt nekem két hasonlat. Az egyik még a fiatal költők antológiájából, az ötven évvel ezelőtti Vitorla-énekből való: ?úgy fekszünk egymás mellett, mint a fejszék?; a másik pedig a mostaniból, az ?Újratöltvé?-ből: ?úgy szorongatom a kezed, mint fehér botját a vak?. Mindkettőnek a szereplői élettársak, akik reggel, napfelketekor egymás mellett így érzik magukat. Ezzel az érzéssel kelnek életre, munkába… (tovább…)

Amikor a politikatudomány szakkönyvek a politikai rendszer szerkezetét és a működésének az alapelveit leírják, alig esik szó bennük, ha esik egyáltalán,…

Hofi Géza a nagy magyar nevettető a kedves mamától tanulta meg, hogy a faluban az a jóféle, akiről a falu mondja. A világfaluban hasonló a helyzet: a posztigazság teljében gyűlöletbeszédnek minősül az, amit bizonyos csoportok annak minősítenek, s nem számít gyűlöletkeltésnek, amit a Facebukborék lakói nem tartanak annak. És ez már egyenesen tragikus, nem pedig vicces helyzet. (tovább…)