A Vitorla-ének újratöltött változatát olvasva ? Cseke Gábor töltötte újra ? szemet szúrt nekem két hasonlat. Az egyik még a fiatal költők antológiájából, az ötven évvel ezelőtti Vitorla-énekből való: ?úgy fekszünk egymás mellett, mint a fejszék?; a másik pedig a mostaniból, az ?Újratöltvé?-ből: ?úgy szorongatom a kezed, mint fehér botját a vak?. Mindkettőnek a szereplői élettársak, akik reggel, napfelketekor egymás mellett így érzik magukat. Ezzel az érzéssel kelnek életre, munkába… Vagyis az emberi kapcsolatok pontosan olyanok: mostohák, fájdalmasak, gyöngédek, silányok, akár ezelőtt ötven évvel. Volt egyáltalán fordulat itt nálunk? Ha ötven évvel ezelőtt a fiatal költő azon töprengett, hogy ?fogatlan anyókák sustorognak vég nélkül, mint rozsdás artézi kutak?, most az a gond, hogy ?Milyen furcsa. Vérzik a semmi, mint a seb. S minél nagyobb rend van, annál félelmetesebb.?
Az újratöltött Vitorla-ének végére Cseke Gabi betett néhányat az ötven évvel ezelőtt megjelent antológiáról szóló kritikákból, illetve újra közölte az Ifjúmunkás által szervezett vita anyagát, így Szilágyi Domokos Huszonnyolc című esszéjét is. Szilágyi Domokos már indulásból megkérdezi: ?Hányan írnak ma verset nálunk?? És meg is válaszolja: ?Sokan.? Nem is ez lenne a baj. A következő kérdés viszont: ?Hányan olvasnak ma verset nálunk?? A válasz: ?Körülbelül annyian, ahányan írnak.? Ez a gond! És ez azóta sem változott. ?? az erőfeszítés csak akkor gyümölcsöző ? figyelmeztet rá Szilágyi Domokos -, ha kölcsönös: költő is és olvasó is tegye meg a tőle telhetőt.? Az olvasónak viszont inkább az kell, hívja fel rá a figyelmet egy idézettel Szilágyi Domokos -, amiben ?nincsen semmi, ámde az legalább érthető?. ? Hát ez ma, ötven év elteltével is így van, és nemcsak az olvasók esetében, hanem a tévénézők nagy része is csak a szappanoperákat kedveli, s a színházba járók zöme is csak az olcsó, s ha lehet, akkor zenés vígjátékokra vevő. Szórakozni akar, mondja, kikapcsolódni, és neki ez a szórakozás. Ahol nem kell törnie a fejét semmin; illetve, ahol mindent megtesznek helyette. Ő tudja?
És e tekintetben rendkívül következetes. Ugyanezt várja el a politikától és a politikustól is, hogy szórakoztassa őt. Hogy végezzen el mindent helyette. Hogy vállalja magára ? és helyette is! ? a felelősséget mindenért. Ezért ne csodálkozzunk, ha tájainkon a forradalom ? álforradalom; ha a változás ? szemkiszúrás; ha nincs, és nem is lesz itt soha új világ.
Visszatérve az újratöltött Vitorla-énekre ? a huszonnyolc egykori fiatal költőből már csak húsz van életben, persze fizikailag ? szellemileg lehetnek többen is. Viszont az új, az újratöltött részbe Cseke Gábor az egykori huszonnyolcból hatnak nem tette be egyetlen sorát sem. Vajon miért? Rossz véleménnyel van róluk? Vagy nem jutott hozzá a műveikhez? Esetleg: nem tetszenek valakinek? Ez sem újdonság itt nálunk. Állandóan újratöltik.