Donald Trump dicsősége

Kedves hallgatóim, elnézést kérek, hogy megszakítom a törökországi puccskísérletről szóló e heti jegyzeteink sorozatát, de a szemünk sarkából érdemes egy pillantást vetnünk az idei amerikai elnökválasztás egyik fontos momentumára: nevezetesen arra, hogy a republikánus Donald Trump az előválasztások nyomán hivatalosan is elnyerte az elnökjelölti státuszt. Megjegyzem, az is kétségtelen, hogy a demokraták jelöltje viszont Hillary Clinton lesz, a volt elnök, Bill Clinton felesége, csakhogy ő hivatalosan még megerősítésre vár. (tovább…)

Continue Reading

Micsoda ajándék!

Recep Erdogan török államfő Allah ajándékának tekinti a legutóbbi puccskísérletet. Mert mint mondta: ?alkalmat ad arra, hogy megtisztítsák a hadsereget?. Elég furcsa ajándék ez, s főleg az Istentől. Mert tudomásunk szerint a török hadsereg tisztább a török polgári világnál. A török hadsereg a modern Törökországot megalapító hadvezér, Kemal Atatürk által meghirdetett elveket követi: a demokratikus, független és civil állam létezése fölött őrködik. (tovább…)

Continue Reading

Egy saját gyártmányú puccs-kísérlet kérdőjelei

Ahol és amikor puccs van, ott és akkor puccs van, és a legtöbbszőr vele jár az erőszak, és a gyilkosságok, aztán gyorsan megtörténik a hatalomátvétel, az ?új rend? többé-kevésbé erőszakos bevezetése. És persze ott vannak az egyenruhások, akik ugye civileket üldöznek el a hatalomból és rendkívüli állapotot hírdetnek, mely különös felhatalmazással, a soron-, sőt akár törvényen, kívüli tiltások egész arzenáljával ruházza fel őket, stb. (tovább…)

Continue Reading

Az erőszak kultuszai

Törökországban egyetlen éjszaka leforgása alatt kudarcba fulladt a hadsereg tisztjei által kezdeményezett államcsíny-kísérlet. A nyugati világ megkönnyebbült. Obama elnök és Angela Merkel elsők közt üdvözölte a ?demokratikus államrend megmentését?.

Arról persze nem igen esett szó, hogy ha Erdogan Törökországa ennyire értékes demokráciának tekinthető, mit is kell értenünk demokrácián? (tovább…)

Continue Reading

Letűnt korok zenéje

Lágy embernek erős idő van? ezt szokták mondogatni Csíkban, amikor nyaranta néhány napra beüt a kánikula és ezt még nehezebben bírják azok, akik egész évben inkább a hideghez, télen pedig a dermesztő fagyokhoz vannak hozzászokva. Igy nem véletlen, hogy a tegnap, késő délután, úgy hat óra tájban, a csíkszeredai Mikó-vár belső udvara mintha elbillent volna: mindenki a jobboldalon kereste az árnyékot, a baloldali padok pedig üresen maradtak, de nem sokáig. (tovább…)

Continue Reading

Ha ez nem megkülönböztetés…

Kedves hallgatóim, egyik kiváló publicistánkkal többször elmélkedtünk azon ? legutóbb a most zárult vizsgaidőszakban ?, hogy mit is jelent számunkra, erdélyi magyarok számára társadalmi szempontból, jövőnk szempontjából az érettségi vizsga, annak országos eredményei.

Ne kerteljünk: arról van szó, hogy a magyar diákok többszörös társadalmi hátrányba kerülnek a kötelező román nyelv és irodalom vizsgák miatt. (tovább…)

Continue Reading

Aggmenház, majd temető

Rossz híreket közöltek Romániáról. Tegnap azt olvashattuk, hogy szép hazánkban naponta 247 emberrel több hal meg, mint ahány születik. Ez azt jelenti, hogy az ország rövidesen aggmenházzá, majd pedig temetővé válik. Mert havonta mintegy 65oo-zal többen halnak meg, mint ahányan születnek. Az előrejelzések szerint 2o6o-ban két régió: Munténia és Olténia lakossága a felére csökken. De az ország többi részében is jelentős ? mintegy 35 százalékos csökkenés várható. Így aztán Románia összlakosága, amely jelenleg 19,8 millió, 2o6o-ban már csak 13 millió lesz. A kilátások tehát nem valami rózsásak. (tovább…)

Continue Reading