Ma elsősorban arról lesz szó, hogy miért érdemes hangosan elolvasni a szövegeinket, mielőtt megjelentetjük a nagy nyilvánosság előtt.

Itt most főként a közösségi médiára gondolok, ahol egyre-másra jelennek meg a különféle hirdetések, blogbejegyzések, hozzászólások. Ezek az esetek nagy százalékában tele vannak elírásokkal, betűcserékkel, helyesírási hibákkal, amelyeket egy kis odafigyeléssel ki lehetne szűrni. Például azzal, hogy mielőtt közzétennénk, hangosan visszaolvassuk magunknak. Ezt hallva valószínűleg a hallgatók közül néhányan felkapják a fejüket, mivel nem szeretik hallani a saját hangjukat, és a hangsúlyukat is furcsának tartják. Mielőtt folytatnám, hallgassanak meg egy történetet Abraham Lincolnról, aki állítólag minden fontos dolgot hangosan olvasott fel, figyelmen kívül hagyva, hogy vannak-e körülötte vagy sem, amivel gyakran az őrületbe kergette a munkatársait. Ő így vallott erről a szokásáról: ?Amikor hangosan felolvasok valamit, akkor két érzékszervem is befogadja az információt: először is látom, amit olvasok, másodszor pedig hallom is, ezáltal jobban emlékszem rá később?. Az Amerikai Egyesült Államok 16. elnökének szavait még ma is érdemes megfontolni, ugyanis a hangos olvasásnak köszönhetően kiforrottabb, gördülékenyebb, közérthetőbb lehet a szövegünk, ugyanakkor az íráskészséget is fejleszti.

Mindezek mellett könnyebben ki lehet szűrni a nyelvtani hibákat, például a rövid ü betűvel és a két t betűvel írt hüttőszekrényt, ami valójában hűtőszekrény kellene legyen, vagyis egy olyan szekrény, ami hűt és semmiképp sem hütt.

Ráadásul a szóismétlésekre is felfigyelhetünk, a szöveg pedig rokon értelmű szavakkal színesíthető. Ehhez akár az interneten fellelhető szinonima szótárakat is segítségül hívhatjuk. Itt példaként említeném az egyelőre szót, amelynek rokon értelmű szavai a pillanatnyilag, átmenetileg, ideiglenesen, most, ideig-óráig, még, jelenleg, tehát bőven van választék és a szókincs is bővül.

És még nem is beszéltem arról, hogy a hangos olvasás révén az írásjelekre is jobban ráérzünk. Ha például valahol akaratlanul is szünetet ékelünk a szövegbe, nyugodtan tehetünk vesszőt, de amennyiben túl hosszúnak tűnik egy mondat, akár ketté is vághatjuk. Végre rátérhetek a hogy kötőszóra, amelyből lehetőleg, legfőképp kettőt szúrjunk be egy mondatba, de néhol még ki is iktatható. Ezenkívül más felesleges, úgynevezett töltelékszavakat is kigyomlálhatunk a szövegből, amelyek csak növelik a karakterszámot, de nincs különösebb értelmük.

Felvetődhet a kérdés, hogy mi van akkor, ha valahol megakadunk a saját szövegünk olvasása közben? Ilyenkor érdemes átszerkeszteni, átírni az adott mondatot, de akár egy szócsere is sokat segíthet. Ha mi sem tudjuk zavartalanul visszaolvasni, amit írtunk, mi lesz akkor, ha más fogja elolvasni? Az illető valószínűleg gyakrabban megakad, és egy-két nekifutás után abbahagyja az olvasást, és semmiképp sem fog átjutni az üzenetünk.

Bizonyára Önök is tapasztalták, hogy értékes perceket, órákat töltöttek a számítógép előtt, és tekintetükkel többször is átfutották a szöveget, majd miután elküldték a címzettnek vagy közzétették a világhálón, rájöttek, hogy olyan hibákat hagytak benne, amelyeket nem követtek volna el normális esetben. Főként ezért ajánlott a hangos olvasás, amely bár időt és fokozott figyelmet igényel, jelentős szerepe van abban, hogy minőségi szövegeket adjunk ki a kezünkből. Olyan szövegeket, amelyek jobb olvasási élményt nyújtanak a befogadónak.