Műsorok

Kedves hallgatóim, néhány órával ezelőtt szokatlan színhelyen írtam meg mai jegyzetemet. Előttem könyvek, mögöttem könyvek, a terem pedig nem más, mint Nagyváradi Szigligeti Színház stúdióterme, a Fehér Terem, ahogyan a házigazdák mondják, mert létezik az épületben egy Fekete Terem is, ahol a kevesebb nézőt igénylő előadásokat játszák. Az épület maga pedig nem más mint az egykori patinás nagyváradi nyomda, Ady Endre egykori kávéházának a szomszédságában, ahol már a tizenkilencedik és huszadik század fordulóján nyomtattak hírlapokat és folyóiratokat, (tovább…)

Évjáratunkból Csiki László ment el először, tíz évvel ezelőtt,  2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvérszerkesztőségeinkben.

Csiki később, egy évvel utánunk került fel a román fővárosba. Jó kis társaság, szigetpár volt az a csakhamar legfontosabbá váló két romániai magyar kulturális intézmény, (tovább…)

Mint értesültünk róla: Dálnoky Réka nyerte a centenáriumi drámapályázatot, amelyet a román—magyar viszony színházi feldolgozása – pontosabban: megemésztése – céljából hirdettek meg Kolozsváron. 14 darab érkezett a pályázatra – tehát több írót is foglalkoztat ez a kérdés. Most már az lenne a jó, ha vevő is akadna – színház és néző – ezekre a darabokra.

A nyertes – Dálnoky Réka – a normalitás jegyében dolgozta fel a témát. Ami ez esetben azt jelenti, – mint Hegedüs Csilla mondja, (tovább…)

Romeo él, és Júlia is – kábé erre figyelmeztet Jurij Kordonszkij előadása Bukarestben, a Nemzeti Színházban. Vagyis a shakespeare-i történet nem egy szép reneszánszkori mese, hanem az élet maga – cinikus kegyetlenségével, durvaságaival, zajos és zajtalan vívódásaival; szertelen rajongás és jól kiszámított csalás; menekülés, örökös futkosás és erőszak – mindenhol és minden szinten. Pótcselekvések tömkelege… Már Eminescu megállapította a Shakespeare-rel kapcsolatos töprengései során, hogy a nagy angol költő „olyan, mint az Úristen: (tovább…)