Műsorok

A Kárpátok Géniusza egy erős román nemzetet vizionált, a XIV. pártkongresszus egyik víziója az volt, hogy az ezredfordulón a hazai lakosság száma eléri a 25 millió főt. S ha a 67-es dekrétum nem tört volna derékba a kilencvenes években, ma meglehet, hogy jóval negyedszáz millió felett lennénk a Kárpátok kertjében.

Az újkor egyik legjelentősebb német filozófusa, Ernst Cassirer is világosan látta, hogy  az ember egy érzéketlen, a mi emberi dolgaink iránt közömbös fizikai világban kénytelen élni. Ezért ahhoz, hogy – ha közvetve is – képessé váljon szembenézni azzal a valósággal, melynek legalapvetőbb adottságait nem érti, s talán soha nem is fogja maradéktalanul megérteni, szimbólumokkal kénytelen körülbástyázni magát.

Minap összefutottam egy kedves ismerősömmel, aki hosszú évek óta ingázik lakóhelye és munkahelye – Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda – között. Meggyőződéssel és meggyőzően mondja, hogy mikor Kolozsváron élt és dolgozott, akkor sem töltött kevesebbet naponta az autó volánja mögött vagy a tömegközlekedésben.

Kissé felvágós ismerősöm henceg azzal, hogy náluk a cégnél még a köztisztasági menedzserek, azaz a takarítónők is egyetemet végeztek.

Első hallásra úgy tűnik, minden a legnagyobb rendjén van a felsőoktatási intézmények háza táján, az egyetemek akárcsak a múlt évszázad ötvenes-hatvanas éveiben az anyagi és erkölcsi fejlődés zálogának tekinthetők. Hogyan is állunk?

A hét végén Kolozsváron is lezajlottak a könyvnapok. A Székelyfölön és másutt valamivel korábban. A könyvek, de legalábbis a szerzők iránti érdeklődés minden jel szerint továbbra is élénk. Ami mindannyiunkat örömmel tölthet el.

Rövid idő alatt immár a harmadik jegyzet foglalkozik a csíksomlyói pünkösdszombati a búcsú kérdéskörével a bukaresti rádió magyar adásában. Lehet, hogy van, aki immár túlzásnak tartja a téma taglalását, én azonban inkább arra hajlok, hogy érdemes a kérdéssel foglalkozni, ugyanis a zarándoklat nemcsak egyházi, avagy hitbeli kérdés, hanem azon jóval túlmutat.

Hová szeretnél utazni az idén? – kérdezte egyik kortársam, akivel összefutottam az utcasarkon, és már azért is hálás voltam neki, hogy nem kellett szóbahoznunk sem az eltelt évtizedeket, sem ezt a télen is tavaszi időjárást, sem bármiféle nyavalyánkat, amelyek holnap vagy holnapután kerülgethetnek.