Műsorok

„Mindegy mit mond, az a lényeg, hogy olyan lenyűgözően mondja!”. Újságírói pályafutásom valamelyik szakaszában hallottam ezt a mondatot, igaz, akkori kollégám ezt irónikusan mondta egy politikusról, akit egyébként jó volt hallgatni, mert jól tudott beszélni, stílusa kétségtelenül lekötötte a figyelmet. Hogy nem tudtunk két értelmes mondatot papírra vetni abból, amit mondott, az más kérdés.

A tavaly még a terelőút bevezetett Nagyenyedre, ahonnan a hatalmas közlekedési dugók miatt alig lehetett kikászálódni, az idén azonban már készen van az autópályának ez a  szakasza is, a járművek mondhatni átsuhannak a város fölött. Nagyenyedre azonban mindig érdemes letérni, jártam ott többször is, amikor még meglehetősen romosok voltak a kollégium falai, gondatlan maradt a tornakert és a szomszédos temető patinás síremlékeit is felverte a bozót.

A kilencvenes években, amikor napilapnál dolgoztam, a külpolitikai szerkesztőségi szobába bekopogtatott egy középkorú nő. Jól öltözött, kulturált viselkedésű és beszédű hölgy volt. Azt mondta, hogy rendkívül fontos információt akar közölni, de eddig minden szerkesztőségben süket fülekre talált a mondandója.