A füst illata

Aki Hargita megyében Farkaslaka és Korond között autózik, a Kalonda tetőn szokatlan illatra kaphatja fel a fejét. Ha pedig megáll és kiszáll az autóból, akkor még erőteljesebbé válik annak a füstnek a szaga, amelynek gomolygását már látni is lehet a távolban.

Continue Reading

Nagyító alatt a jön ige

„Az ember szava nem szél, ami jön és elmegy. […] Amit az ember mond, az úgy is kell legyen. Nem csuda ez, hanem becsület.” A Wass Alberttől származó, megfontolandó idézetben rejtőzött el a mai rész főszereplője, a jön ige. Ez a köznyelvi alak, a jő régies, irodalmias, a gyün és a gyön népnyelvi. A jön számomra elképzelhetetlen a megy ige nélkül: míg előbbi a beszélő vagy a beszéd helye felé történő mozgást jelent, utóbbival a beszélőtől vagy a beszéd helyétől távolodó mozgásra célzunk.

(tovább…) Continue Reading

Szubjektív búcsú Román Győzőtől

Sok mindent el tudtam volna képzelni Román Győzőről, de azt, hogy lírikus alkat lenne, egyáltalán nem. Ezért is lepett meg kellemesen, amikor a Facebook-oldalán egyre másra jelentek meg versei, amelyek azután három kötetben láttak napvilágot.

Continue Reading

Amikor a jó veszélyes

Az európai elit egy Isten nélküli vallást követ, amely vezeklést követel a földrész lakóitól. Az Isten hit üldözésével a jóságvallást terjesztik a fiatalok körében, ez azonban nincs tekintettel a realitásokra, így több kárt okozhat, mint amennyi jót.

Continue Reading

Gyereknap… és ami mögötte van

Munkaszüneti nappal ünnepeltük június 1-jén a gyereknapot Romániában… Magyarországon minden év májusának utolsó vasárnapján ünneplik, a világ egyéb részein pedig más-más időpontokra esik, a célja viszont mindenhol ugyanaz: a kicsik jól szórakozzanak, és az adott napon az övék legyen minden figyelem. Egyébként sokat gondolkodtam azon, hogy gyereknapot vagy gyermeknapot használjak-e…

(tovább…) Continue Reading