Műsorok

Számos sztereotípiát cáfoltak a hét végén a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola kisdiákjai. Például azt, hogy a gyermekeket nem érdekli a költészet. Meg azt, hogy nem érdekli őket a klasszikus irodalom. Hogy nem érik el az ingerküszöbüket a tanrendben szereplő költők alkotásai. S még folytathatnám a sort.

Az ember sajnos konzervatív állat. A nézeteit sűrűn és felelőtlenül változtatgathatja, de a szokásairól, pazarló életmódjáról, kényelméről a legbeszédesebb tények dacára sem mindig hajlandó lemondani. Pedig ha ragaszkodik létbiztonságához, természeti környezetéhez, az élet és a művészet szépségeinek élvezetéhez, kénytelen lesz megtenni. Méghozzá mihamarabb…

Időről-időre végigfut rajtunk a rémület: mi lesz, ha mégis? Mi lesz, ha a magunkra erőltetett közömbösség előbb-utóbb kifárad és kénytelenek leszünk szembesülni a TÉNYLEG felfoghatatlannal: a világ-, sőt az atomháború rémével?

Borbély György, a 35 éves tordai latin-magyar tanár, 1895-ben úgy döntött, hogy kerékpárra pattan és társával, a szász Scherscher Dániellel együtt elkerekezik Konstantinápolyba. Útleírása Kerékpáron keletre címmel ugyanebben az évben jelent meg az Aranyosvidék című lap külön lenyomatában.

A diákok hevesen tüntettek két nappal ezelőtt Budapesten, a rendfenntartó erők pedig nem kevésbé hevesen reagáltak. A megmozdulás szervezői az oktatást érintő követelésekkel vonultak az utcára, például értékálló pedagógusbér-emelést, önálló oktatási minisztérium létrehozását és a belügyminiszter lemondását szeretnék elérni, aki szerintük rendőrállami eszközökkel próbálja elhallgattatni a tiltakozó diákokat, tanárokat.

Ritkán nyilatkozik Magyarország jelenlegi pénzügyminisztere, de amikor mégis megteszi érdekes dolgokat mond. A közelmúltban azzal sikerült magára felhívnia a nemzetközi sajtó figyelmét, hogy az ATV műsorában kijelentette: ha most lenne népszavazás az uniós tagságról, maga is a tagság mellett szavazna, tekintettel az ország nettó kedvezményezett státusára. Ám a kérdés új perspektívába kerülhet, amikor az ország majd nettó befizető lesz.

Közel hatvan esztendővel ezelőtt, 1966-ban, a nemrég felépült csíkszeredai Művelődési Ház színpad fölötti homlokzatának a díszítésére képzelt el valamilyen művészi alkotást Salló István, az akkori igazgató.