Műsorok

Gyakran hallani, mikor az elsőbbség kérdése kerül szóba, hogy mindenki álljon a nagyapja sírja mellé, s majd akkor… A mondat befejezése mindig az adott témához kötődik. Főként, ha nem rólunk van szó, hanem másokról: a betolakodókról, a jövevényekről.

A tömegkommunikációs szakértők mind gyakrabban mutatnak rá, hogy a jövőben semmi sem lesz olyan, amilyennek látszik. Néhány hamisítást már sikerült leleplezni.

„Nos, eddig csak én beszéltem magamról, most hallgassunk meg téged is. Mondd, mi a véleményed rólam?” Ez a rövid idézet persze csak karikatúrája az úgynevezett nárcisztikus embernek.

Mindkét esemény része volt az október végén végetérő XIV. Nemzetiségi Színházi Kollokviumnak, és egyben utalt arra is, hogy a rendezvénysorozat ezúttal alaposan túlnőtte a hagyományos kereteit, és a legkülönbözőbb szemszögekből igyekezett a színházra összpontosítani.

Mint ismeretes Romániának és Magyarországnak a háborút megelőzően komoly disputái voltak Ukrajnával, mindenekelőtt az ukrán oktatási törvény, a nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségek jogállása kapcsán.

A falanszter szót eredetileg az utópista szocialisták egyike, a francia Charles Fourier használta a szocialista társadalom alapsejtjének megnevezésére. Szerinte a távoli jövőben az emberek kb. kétezres csoportokban élnek majd közös lakó- és munkatelepeken, amelyeken mindenki a neki legkedvesebb munkát választhatja, s egyenlő arányban részesül a közös javakból.

Furcsa nyelvi szokás kezdett elterjedni nálunk: az idősebbeket egyszerűen néninek, bácsinak szólítják a hivatalokban, orvosi rendelőben, utcán. S nem öregemberekről és öregasszonyokról van szó, hanem a pult vagy az íróasztal másik felén ülőnél pár évvel korosabb személyekről.