Vendégünk: Kosztolányi

Tegnap óta ott motoszkál agyamban Kosztolányi gondolata: „Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. (…) Mélyen bennem van, a vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként. Ebben az egyedülvaló életben így nyilatkozhatom meg igazán.”

Continue Reading

„Gyűlöljük egymást gyerekek…”

Ezt a jegyzetet csupa szólásból, közmondásból, és szállóigéből is összeállíthatnám. Az első szólás meglehetősen újabb keletű, de elcsépeltsége ellenére is ezzel kell kezdenem, lévén, hogy az európai történelem legújabb képtelenségei a korábbiaknál is tartalmasabbá avatják.

Continue Reading

Az észak-koreai mókus

„Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám” – énekeltük valamikor a hatvanas évek közepén. Úgy tíz éves lehettem, amikor a csillebérci úttörőtáborban a különböző országokból érkezett, piros nyakkendős gyermekek az ebédlő felé vonultak, ki-ki saját nemzeti úttörődalainak az ütemére.

Continue Reading

Ahogyan múlik az idő….

Országunkban  is eltűnőben a három generációs családmodell. Gyakran találkozni ezzel a  mondattal a médiában, amely voltaképpen nem jelent mást, minthogy mifelénk is megszűnőben az életnek az az egykori, hagyományos rendje, amikor a nagyszülők, a szülők és a gyermekek egy fedél alatt vagy legalábbis egymás közelében éltek, a nemzedékek a mindennapi életvitelben is segítve egymást.

Continue Reading