Volodimir Zelenszkij ukrán elnök romániai látogatása idején Diana Şoşoacă szenátorasszony szánalmas performansza uralta a hírtelevíziók beszámolóit. Marcel Ciolacu miniszterelnök kijevi látogatásának és az ukrán–román együttes kormányülésnek a hírei pedig alig fértek be a híradásokba, mint ahogyan Klaus Iohannis államfő beszédéből is csak az a passzus ragadta meg a média figyelmét, hogy Románia katonai segítséget is nyújt Ukrajnának (merthogy ezt eddig szemérmesen elhallgatták a hatóságok). Persze a Hotnews hírportál által is idézett Armand Goşu politikai elemzőnek igaza van abban, hogy Şoşoacă asszony egy olyan üzenet hordozója, amely hangsúlyosan jelen van a román külügyi és biztonsági szervek egy részében. Figyelmeztetése jogos, nem lehet eléggé túlbecsülni azt a veszélyt, amelyet az orosz propaganda honi ügynökei kifejtenek, s ennek hatása a Románok Egységéért Szövetség (AUR) népszerűségi mutatói révén számszerűsíthető.
Másfelől viszont az is vitathatatlan, hogy a román politika fősodra látványosan megerősítette euroatlanti és Ukrajna melletti elkötelezettségét az említett magas szintű látogatások révén is. Némi – elég hosszú – kivárás után Bukarest egyértelműen és tevékenyen beszállt abba a koalícióba, amelyik eltökélte, hogy megállítja a putyini rezsim nyugati terjeszkedését. És itt már nemcsak az ukrán gabona továbbszállításáról van szó, hanem arról is, hogy Romániában képezik ki azokat az ukrán pilótákat, akik az F-16-os vadászgépeket vezetik majd az orosz agresszorok elleni háborúban. Amiről kevesebb szó esik az, hogy ennek fejében román cégek részt kapnak a háború utáni helyreállítási munkálatokból – nyilatkozta a közelmúltban Luminiţa Odobescu, román külügyminiszter.
A nyári ukrán ellentámadás szép sikereket ért el, de – egyelőre – nem volt eléggé átütő erejű ahhoz, hogy eldöntse a háború kimenetelét, a frontok gyakorlatilag megmerevedtek. Az viszont most már biztosan látható, hogy Oroszország nem nyerheti meg ezt a háborút, ehhez nincsenek meg a szükséges erőforrásai és Putyin már a közvetlen támogatóiban is egyre kevésbé bízhat (lásd: Prigozsin lázadását) és egy palotaforradalom bármikor véget vethet a harcoknak. Ilyen körülmények között Románia – a morális szempontoktól függetlenül is – az egyetlen racionális döntést hozta meg: visszavonhatatlanul a leendő győztesek oldalára állt.
Van ennek a kérdésnek egy másik vetülete is. Mint ismeretes Romániának és Magyarországnak a háborút megelőzően komoly disputái voltak Ukrajnával, mindenekelőtt az ukrán oktatási törvény, a nyelvtörvény és a nemzeti kisebbségek jogállása kapcsán. A két ország két teljesen eltérő módon próbált javítani az Ukrajnában élő nemzettársai helyzetén. Magyarország a konfrontáció mellett döntött és ahol csak tudott keresztbe tett Ukrajnának (lásd: az EU Ukrajnának szánt segélye 500 milliós részletének blokkolását az év elején). Ennek a taktikának semmilyen eredménye nem volt, az ukrán oktatási törvényen egy vesszőt sem módosítottak, ellenben a magyar-ukrán konfliktus tovább mélyült. Ezzel szemben Románia a tárgyalásos utat választotta. Több román külügyminiszter Teodor Meleşcanutól kezdve Bogdan Aurescun keresztül Luminiţa Odobescuig megpróbált változtatni az ukrán jogszabályon. Hosszú ideig ennek sem volt semmilyen eredménye. A múlt heti Ciolacu-látogatás után azonban ebben a kérdésben is várható valamilyen kedvező változás. A két miniszterelnök közös sajtótájékoztatóján elhangzott, hogy az ukrajnai román közösség ugyanolyan jogokat fog élvezni, mint a romániai ukrán kisebbség. Nyilvánvalónak tetszik, hogy Ukrajna rugalmasabb magatartása összefüggésben áll azzal, hogy nagyon nagy szükségük van Románia segítségére. A román diplomácia viszont értett ahhoz, hogy felértékelje ezt a támogatást.
Ez különös jelentőséget nyer olyan körülmények között, amikor a magyar miniszterelnök épp azzal az agresszorral parolázik, amelyik ellen Románia és Ukrajna – no meg az Egyesült Államok és az EU – most látványosan összefog. Ugyan milyen kisebbségi jogokra számíthat ezután az ukrajnai magyarság és mi motiválhatja Romániát a tekintetben, hogy bővítse a rommagyarok jogait? További kérdés az, hogy mi haszna származik az RMDSZ-nek abból, ha továbbra is mindenben az oroszbarát Fideszhez igazodik, ha nincs egyetlen szava sem arról, hogy az orosz–ukrán konfliktusban melyik oldalon áll, hanem inkább szorgalmasan fellebbezget az Európai Unió Bíróságán a hamvábaholt MinoritySafePack érdekében.