A klímaváltozás elkerülhetetlen – ne emiatt zokogjunk, hanem készüljünk fel rá. Akkor talán még túlélhetjük. A klímakutatók szakdolgozatait olvasva rájöhetünk erre. És ne áltassuk magunkat! A klímaváltozást nem mi idézzük elő! – túl kicsik vagyunk hozzá. A klímaváltozás a természet műve, nem a miénk. A természet – általa meghatározott időszakonként – korszakot vált: a jégkorszakból áttér melegebb korszakba.
Continue ReadingKi ugat a kerítés mögül?
Az ellenzék tegnap előterjesztette a bizalmatlansági indítványt. 238 honatya írta alá azt, holott sokkal kevesebb – a parlamenti tagok egynegyede – is elegendő lett volna. Az indítvány megszavazásához pedig legalább 233 honatya kell. Úgy tűnik, hogy lesznek, akik megszavazzák. Persze, sohasem lehet tudni. Mert bármikor belógathatnak valami mézesmadzagot azoknak, akik nem szavazzák meg… Nálunk, legalábbis, ilyen a politika és a demokrácia. Hogy Amerikában is ilyen? – azt ők tudhatják jobban…
Continue ReadingLélekkufár-e a kalmár?
Nemrég emlékeztek meg arról, hogy Velencében 500 évvel ezelőtt gettóba zárták a zsidókat. Nappal nem jöhettek ki a gettóból mások, csupán az orvosok, akiknek ápolniuk kellett betegeiket. És miközben a zsidókat kutyának nevezték, leköpdösték, lépten-nyomon megalázták, a velenceiek büszkék voltak arra, hogy ők keresztények – pedig azzal, ilyen formán, nem volt mit büszkélkedniük.
Continue ReadingBíztam abban…
hogy nem tudják megbuktatni a kormányt. Mert ebben a kilátástalan helyzetben, ami úgy látszik: Romániában állandósult, ugyan kinek van szüksége még kormányválságra is? Talán csak azoknak, akik állandóan jártatják a szájukat, de valójában nem csinálnak semmit. Nem végzik a munkájukat, hanem egyfolytában lefetyelnek… Különben tehetetlenek. Ilyenek a nagyszájúak: a politikusok, a magas rangú állami hivatalnokok, a mindent tudó korifeusok. Pedig lehetnének mások is, cselekvő emberek. Mint például a romániai trombitás, Octavian Ursu, aki Bukarestben született, konzervatóriumot végzett és 1990-ben Németországban telepedett le. Húsz éven át trombitált Görlitzben, a filharmonikus zenekar tagjaként. Aztán rájött, hogy politikusként is szerepelhet. Belépett a Német Kereszténydemokrata Pártba. Öt évvel ezelőtt helyet szerzett magának a szászországi parlamentben. Most pedig megválasztották Görlitz város polgármesterének. Nem kell többet muzsikálnia. Az is elég, ha szónokol – lehetőleg éjjel-nappal.
(tovább…) Continue ReadingKampány helyett – megelőzés!
Erre lenne szükség ahhoz, hogy túléljük a környezetszennyezést. A sajtó elkeseredett beszámolókat közöl. Például arról, hogy „elképesztő mennyiségű szemét van…
Continue ReadingA párbeszéd hiánya
Kedden a Kollokvium előadásain szemet szúrt a párbeszéd hiánya. Erre hívta fel a figyelmet ? már délután – az olvasószínházi előadás. Dézsi Szilárd rendezésében felolvasták Závoda Péter JE SUIS AMPHITRION című darabját. A darab ? szinte kivétel nélkül ? monológokból áll. Dialógus csak apró technikai kérdések esetén észlelhető ? vagyis a párbeszéd a fontoskodás velejárója. Ilyen lenne a mai világ? (tovább…)
Continue ReadingSzülővárosom, szeretlek
Végre szóvá tették: az uz-völgyi cirkusz nem valami spontán tiltakozás, hanem előre megfontolt szándékkal szervezett összecsapás. Romániában is, akárcsak az egykori szovjet birodalom országaiban, léteznek olyan személyek és csoportok, akiknek érdekében áll az, hogy a különböző nemzetiségű állampolgárok időnként egymásnak essenek. Cornel Vâlcu kolozsvári egyetemi tanár szerint: „el akarják terelni a figyelmet arról, hogy az országban nem mennek jól a dolgok: nem működik az igazságszolgáltatás, a tanügy, az egészségügy, nincsenek autópályák”. Vagyis, tennénk hozzá: a hatalom gyakorlói – a korrupt politikusok – miközben zsebre vágják az ország pénzét, amit ugye többek között iskolákra, kórházakra, autópályák építésére kellene fordítani, nemzetiségi konfliktusokat szerveznek. Szembeállítanak egymással románt és magyart – és bárkit! – Huligánokat, gátlástalan szurkolókat vezényelnek az uz-völgyi temetőbe, hogy rongálják meg a sírokat, miközben ők hivatalosan a román hősi emlékmű felszentelését végzik. Mondhatjuk: gyönyörű vallási ünnepet rendeztek…
(tovább…) Continue ReadingAki nem kell senkinek
Romániában ? mint megtudhattuk ? a munkanélküliek 6o százaléka, több mint 2oo.ooo személy, falusi fiatal. 15 százalékuk nem járt iskolába. És ez nem a múltban történt, hanem a 89 utáni demokráciában. 2o százalékuk ott tengődött az I?IV. osztályban, 4o százalékuk pedig az általános iskolában. De, hogy tanultak volna is ? nehezen állítható róluk. Fiatalok ? és funkcionális vagy tényleges analfabéták. (tovább…)
Continue ReadingHogy megértsük egymást…
Hogy megértsük egymást, erre jó Bánffy Miklós immár román nyelven is megismerhető trilógiája, az Erdélyi történet. A három kötetes regényfolyam közel 1500, egészen pontosan: 1446 oldal terjedelmű, és megismerhető belőle az erdélyi világ. Egy sajátos világ, ahol a magyarok és a románok mégiscsak megférnek egymás mellett, sőt, az egyszerű falusi emberek például még segítik is egymást. A különös csupán az, hogy erre egy magyar arisztokrata kellett, hogy felhívja a figyelmet – egy Bánffy, aki előítéletektől mentes, és akit sohasem ragadott magával a nemzeti kicsinyesség, soha nem dőlt be az üres politikai szónoklatoknak.
(tovább…) Continue ReadingBoldogok a mártírok
Ferenc pápa Balázsfalván sok olyasmit mondott, amit nem ártana – és sohasem késő! – megjegyezni. A pápa szerint a román nép toleráns – nem olyan, mint a politikusok… A korrupció átok, főbűn, halálos bűn – a modern világ egyik legártalmasabb jelensége. Fel kell lépni a romboló ideológiák ellen, amelyek nem tekintik értéknek az embert, az életet, a házasságot és a családot; gyökértelenné teszik a fiatalokat; megrontják a gyermekeket. Akik a hit szerint élnek, igazabb hazát teremtenek, és egyesülhetnek. A pápa a térség legértékesebb örökségének tartja az 1586-os tordai országgyűlést, amely Európában először hirdette meg hivatalosan a vallásszabadságot és a lelkiismereti szabadságot. A történelem során megosztott keresztények végre rájöttek, hogy közelebb állnak egymáshoz, és szolidárisabbak lettek. Most pedig az a dolgunk, hogy megvalljuk a szabadságot és a könyörületességet; elősegítsük azt, hogy diadalmaskodjék a testvériség és a párbeszéd.
(tovább…) Continue ReadingGhibu mester nyomdokain
Látva, hogy mit művel a román állam a marosvásárhelyi katolikus líceummal meg az államosított katolikus egyházi vagyon visszaszolgáltatásával, miként akadályozza azt, akaratlanul is Onisifor Ghibu tanár úr jut eszünkbe. Ő volt az, aki Trianon után a román állam magbízásából birtokba vette a Kolozsvári Egyetemet és a Kolozsvári Nemzeti Színházat. Az indoklás úgy szólt: ezek állami javak voltak a magyar világban, és akkor állami javak kell, hogy legyenek a román világban is. (tovább…)
Continue ReadingA jólnevelt Franciák ? és mások
Szeptember huszadikán ? a nagy szélvihar estéjén ? Bukarestben bemutatót tartott az Állami Zsidó Színház. Jean-Claude Grumberg esszéjét vitték színre…
Continue Reading