Nacionalizmus ? fontban kifejezve

Az angolok praktikusak ? mindig azt nézik, hogy mi mennyibe kerül. Így a Brexitet is ? Angliának az Európai Unióból való kilépését is ? aszerint mérlegelik, hogy mit hoz a konyhára. Az első látható eredmény a font leértékelődése ? ami 15?20 százalékos lehet, de elérheti akár a 30 százalékot is. Jelenleg 1,46 dollárt adnak egy fontért, de Nagy-Britannia kilépése után 1,15 dollárt ha fizetnek érte. Ez azt jelenti, hogy az Európai Unióból való kilépéssel az angolok vagyonuk 30 százalékát kidobják az ablakon. Hát, normális ember nemigen csinál ilyesmit. Legfeljebb egy nacionalista, aki vakon követi a nemzeti ösztöneit. Egyebet sem lát, csak a nemzeti zászlót. (tovább…)

Continue Reading

Türelmetlen a világ

A TESZT idei, kilencedik kiadása arra figyelmeztet, hogy türelmetlen a világ. Nem játszik végig semmit, hanem állandóan véleményt mond, koncertezik. S így aztán valójában nem is történik semmi. Legfeljebb áltatjuk magunkat azzal, hogy tettünk valamit. Ez a kor a szájhősök és a magamutogatók kora. Örökké más a hibás. És örökké másra mutatunk: ?Cselekedjél te!? Elég bekapcsolni a televíziót, s mintha a TESZT-en lennénk! (tovább…)

Continue Reading

A mindennapi Fergeteg

A Bukaresti Nemzeti Színház nemrég mutatta be Barbu ?tefănescu Delavrancea VIFORUL című darabját, amelynek címét FERGETEGnek fordítanám. A darabbal ugyanis még nem találkoztam magyar nyelven. Pedig, megérné lefordítani. A Naplementével és az Esthajnalcsillaggal együtt romantikus dráma-trilógiát képez, melynek főszereplői ?tefan cel Mare, ?tefăni?ă Vajda, illetve Petru Rare?. (tovább…)

Continue Reading

Fixációk és nyitottság

Az utóbbi időben meglehetősen sok színházat látunk. Most nem a TESZT-re gondolok, hanem a politika  és a gazdaság színjátékaira, ami lényegében a fixációk csatája. Ami nem visz előre, hanem a múltba ? és a halálba. Mert a fixáció a múlt rögzítése lelkünkben és elménkben, a korlátok tartósítása. Vagyis a korlátoltság önkéntes vállalása és művelése. A jövő ? többnyire tudattalan ? elvetése. (tovább…)

Continue Reading

Iszlamisták vagyunk mi is?

Szomorú dolgok történnek Franciaországban. Már az Európa Bajnokság nyitó mérkőzése után elkezdődött a cirkusz: a román szurkolók összeverekedtek, a Steaua és a Dinamó Párizsban lévő drukkerei egymásnak estek ? ezzel szórakoztatták a francia fővárost. Miért volt szükség erre? Talán azért, hogy egyesek kiéljék feltűnési viszketegségüket, hogy kirázzák a fejükből az alkoholgőzt. Mert a feltűnő viselkedéshez, ugye, doppingolni is kell ? egy kis szesszel, egy kis egyébbel, ami bátorságot ad a szurkolónak. (tovább…)

Continue Reading

Hogyan váltunk idegenné?

Hogyan váltunk idegenné ? saját hazánkban, és saját erőnkből? Talán ez lenne a témája Vida Gábor regényének, melynek a címe: Ahol az ő lelke. Elég furcsa címe van ennek a regénynek ? de el kell olvasnunk figyelmesen, hogy rájöjjünk: miről is van szó?

Mert sok mindenről szó van. Például arról, hogy Erdély elvesztése már jóval az első világháború előtt kezdődött ? Trianon csak a betetőzése volt mindennek. (tovább…)

Continue Reading

Erdélyben egy húron pendülünk

Öröm volt látni, hogy valamiben mégiscsak közel kerültünk egymáshoz. Az erdélyi románok és magyarok 81,5 százaléka együtt ünnepelné a román és a magyar Húsvétot, vagyis egy napon. Ez mindenekelőtt azt bizonyítja, hogy nem vagyunk idegenek ? legalábbis e tekintetben. Tehát van még remény! És ez már valóban a Húsvéthoz illő hozzáállás ? felfedezés. (tovább…)

Continue Reading

Bárkinek szól ? neked is?

A Bukaresti Nemzeti Színházban nemrég Egérfogó-ba kerültünk. Megmondták nyíltan: csak akkor hagyhatjuk el a termet, ha nem áruljuk el senkinek, hogy ki a gyilkos. Dehát ez nem is állt módunkban ? mert az egész előadás alatt csak célozgattak rá, de nem mondták meg soha. A színpadon valamennyi szereplő gyanúsítható volt ? s vajon a nézőtéren ülők is? (tovább…)

Continue Reading