Székely Ervin

Ha korábban olvastam volna Catherine Belton immár magyarul is elérhető könyvét (Putyin emberei – hogyan szerezte vissza a KGB Oroszországot és gyűrte maga alá a Nyugatot, Libri Könyvkiadó – 2022) akkor egészen biztos, hogy nem lepett volna meg Oroszország Ukrajna elleni offenzívája.

Márpedig ha ő aggódik, akkor valamennyien aggódunk. Mondjuk, többnyire nem ugyanazért, de most ne vesszünk el a részletekben, koncentráljunk az aggodalomra, ami a jelen jegyzet tárgya és Kövesi asszony álmatlan éjszakáinak okozója.

Amikor ez a jegyzet adásba kerül, akkor önök már tudni fogják, amit én most még nem, nevezetesen, hogy meglátta-e a medve az árnyékát.

Ukrajna és Moldova Köztársaság gyorsasági rekordot állítottak fel a tagjelölti státus elnyerésével (a két ország február végén iktatta csatlakozási kérelmét az Európai Unióhoz), azonban jelen esetben sokkal inkább politikai gesztusról van szó, mint a feltételek gyors teljesítéséről.

Nem tudom, hogy feltűnt-e kedves hallgatóimnak, hogy Klaus Iohannis kijevi látogatásának meglehetősen vegyes sajtóvisszhangja volt. A nyugati lapok többsége csak mellékesen jegyezte meg a román államfő jelenlétét abban a hírben, amelyben beszámoltak Mario Draghi olasz miniszterelnök, Emmanuel Macron francia köztársasági elnök és Olaf Scholz német kancellár találkozójáról Volodimir Zelenszki ukrán elnökkel. A magyarországi média pedig egyenesen elhallgatta a tényt, hogy Iohannis Kijevben parolázott Európa legfontosabb vezetőivel.