Márpedig ha ő aggódik, akkor valamennyien aggódunk. Mondjuk, többnyire nem ugyanazért, de most ne vesszünk el a részletekben, koncentráljunk az aggodalomra, ami a jelen jegyzet tárgya és Kövesi asszony álmatlan éjszakáinak okozója.
Természetesen Laura Codruţa Kövesiről van szó, aki jelenleg európai főügyész, korábban pedig az Országos Korrupcióellenes Ügyosztály (DNA) vezetőjeként különlegesen fontos szerephez juttatta az igazságszolgáltatásban a titkosszolgálatokat. Működését a DNA élén a nagyfokú kreativitás és egyéni jogértelmezés jellemezte. Korrupcióellenes harcát forradalmi szemlélet hatotta át, sohasem engedte, hogy holmi szabadságjogok, eljárási előírások, alkotmányos garanciák megkössék a kezét, ha egyszer a szemében megcsillant a purifikátorok szent lángja. Ha nem volt bizonyíték, hát gyártott, ha pedig nem, akkor felszólította a megvádoltat, hogy „bizonyítsa ártatlanságát”. Elkötelezett, pártos korrupt-üldözésében bátran és kizárólagosan a hírszerzésre támaszkodott, nem pedig az amúgy is unalmas törvényekre (írott malaszt). A szervek képviselőinek tiszta, kék szeméből azonnal kiolvasta a büntetőpolitikai célt, s miután azok elvégezték a lehallgatásokat, olykor még bíbelődtek a hanganyag megvágásának hálátlan munkájával, megírták a vádiratot, akkor Kövesi asszony már csak rálehelte a dokumentumra a pecsétet és az mehetett is a baráti bírákhoz, akik a titkosszolgálatokkal kötött megállapodás jegyében meghozták a társadalmilag hasznos és a jogos népharagot kielégítő ítéletüket. Nem csoda, hogy Kövesi asszony működését széles nemzetközi elismerés övezte, aminek köszönhetően – mindannyiunk örömére – elfoglalhatta jelenlegi magas tisztségét.
Minden szép is volt. Egészen keddig, amikor is Kövesi asszony druszája, Laura Vicol, a Képviselőház jogi bizottságának elnöke a koalíciós pártok nevében benyújtotta módosító indítványait a Besúgótörvény néven elhíresült törvénytervezethez, amely különleges státust biztosítana a mindannyiunknak, de különösen Laura Codruţa Kövesi asszonynak és titkos szolgáinak olyannyira kedves besúgóknak. Nos, Vicol asszony bizony itt-ott megnyirbálná a társadalmilag hasznos feljelentők kedvezményezett státusát, például eltörölné azt a rendelkezést, amelyik névtelenséget biztosít a közérdekű besúg… bejelentőnek, valamint büntetlenséget szavatol a szolgálati titok felfedésére. Érthető, ha Kövesi asszony rögvest aggódni kezdett, hogy a hős besúgókra ugyanúgy vonatkoznának a törvényes rendelkezések, mint más halandókra, vagy az általa üldözött korruptakra.
Aggodalmának Kövesi asszony hangot is adott és kijelentette, hogy fontolgatja annak lehetőségét, hogy a jogállamisági klauzula alapján kéri az Európai Bizottságot, hogy vonja meg vagy csökkentse a Romániának szánt pénzügyi támogatást abban az esetben, ha a parlament elfogadná Vicol asszony módosító indítványait.
Nos, ez valóban derék dolog lenne. Persze, mindig akadnak fanyalgók, akik most azon lamentálnak, hogy az Alkotmány értelmében a törvényhozás szuverén, senki nem írhatja elő a honatyáknak, hogy mit és hogyan szavazzanak meg. Mi több, ezek a felforgató elemek még azt is felemlegetik, hogy az alaptörvény és a képviselők és szenátorok jogállásáról szóló törvény (2006/92) szerint a kötelező mandátum semmis.
Szerintem azonban nem szabad foglalkozni ilyen jogi kekeckedésekkel. A lényeg az, hogy Kövesi asszony aggodalmai elcsituljanak. És remélem, hogy a képviselőink és szenátoraink is pontosan tudják, hogy jelen esetben ez mit jelent.