A hét közepén találkozót szervezett a Hargita Megyei Tanács a költségvetésében működő művelődési intézmények vezetőségével és alkalmazottaival. És hadd soroljam fel az intézményeket: Megyei Kulturális Központ, Művészeti Népiskola, Megyei Könyvtár, a Székelyföld folyóiratot és sok székelyföldi szerző munkáját megjelentető Hargita kiadó, a megyei napilap mögött álló Hargita Népe kiadó, mindezek Csíkszeredában. (tovább…)
Continue ReadingKis kutya, nagy kutya
Alighanem honatyáink a napokban elfogadott pásztortörvénnyel bevonulnak a jogalkotás nemzetközi szakirodalmába. Síkvidéken egy, dombvidéken kettő, hegyvidéken pedig három kutyája lehet a nyáját terelgető pásztornak, mivel ha több eb csaholja körül a juhokat, akkor azok már veszélyeztethetik az apró- és nagyobb vadakat. (tovább…)
Continue ReadingImafüzet
A kiadvány, amit a jegyzet megírása előtt többször átlapoztam, méreteinél fogva könyvnek nem mondható, ezért ha imakönyvnek nem is, de nyugodtan nevezhetjük imafüzetnek. A hallgató egy A5-ös formátumon képzeljen el negyven oldalt, ez a méret egy kettőbe hajtott ív papírnak felel meg, de a papír minősége sokkal jobb és tartóssági mutatója is sokkal nagyobb a megszokottnál. És nem véletlenül, ugyanis egyrészt szüksége van rá a fekete-fehér valamint színes fényképeknek, másrészt pedig a hétköznapinál jóval nagyobb betűknek, amelyek arra szolgálnak, hogy az idősek akár szemüveg nélkül is olvashassák. (tovább…)
Continue ReadingCsodagyógyszer
Nem olyan régen Brassóba utaztam vonattal és azon morfondíroztam magamban, hogy a személyvonat éppen olyan sebességgel ? vagy éppen lassúsággal ? döcög, mint ezelőtt több mint száz évvel, hiszen valamikor, egy régi-régi újságban kezemben jártak a korabeli menetrendek és a Csíkszereda-Brassó közötti távot majdhogynem annyi idő alatt tette meg a gőzös, mint ma a villanymozdony. (tovább…)
Continue ReadingKidei kövek
Immár túl vagyunk a magyar szórvány napján, de nem hallottam, nem olvastam – meglehet, csupán a figyelmemet kerülte el – , hogy méltatták volna valahol azt az igen figyelemreméltó tudomány- és technikatörténeti sorozatot, amelyet becsületreméltó következetességgel az Erdélyi Múzeum Egyesület jelentet meg és amely már eljutott a nyolcadik füzetig. (tovább…)
Continue ReadingLábszánkó
A mai napon többen, többször és több helyen is elmondták, leírták, hogy immár törvénnyel is alátámasztva, Romániában november 13-án ünnepeljük a Magyar Nyelv Napját. Akár úgy is mondhatnám: péntek13 ezúttal roppant szerencsés csillagzat alatt köszöntött ránk és ennek megfelelően erdélyszerte írók, költők, szerkesztők, színészek, képzőművészek, könyvtárak, iskolák, szerkesztőségek fogtak össze, hogy a magyar nyelv szépségéről, gazdagságáról beszéljenek, illetve szokatlanabb formában, az írott és a vizuális nyelv közötti átmenetek példázatával, netán éppen flashmobokkal ? vagy ahogyan magyarul próbáljuk megnevezni, de nem akar meghonosodni ? villlámcsődületekkel próbálják bevonni a világhálóhoz szokott ifjú közönséget a rendezvényekbe.
Audió lejátszó Continue ReadingEstablishment
Kedves hallgatóim, amennyire lehetséges, kerülni szoktam az idegen szavakat, de mai jegyzetemet kénytelen vagyok egy olyan angol kifejezéssel kezdeni, amelynek egy az egyben nincsen magyar megfelelője. Establishment ? így hangzik ez a szó, de hiába érezzük ki belőle román áthallás vagy latin eredet nyomán a stabilitást, a megállapodottságot, valamiféle nyugalmat, mégsem ezeket jelenti. (tovább…)
Continue ReadingAranycipő
Az igazság az, hogy én mostanig csak gyermekkorom meséskönyveiben láttam aranycipőt. A napokban azonban egy hasonló lábbeli olyan közel került hozzám, hogy nem győztem csodálni, pedig már tisztes korral rendelkezett, hiszen egy fél évszázad is elrepült fölötte. Igen, mert ezt az arany futballcipőt a magyar focilegenda , Albert Flórián kapta az 1962-es chilei világbajnokság után, mivel a csoportjában a legtöbb gólt szerezte és az egykori csatár személyes tárgyainak és sport trófeáinak erdélyi körútján, Kolozsvár és Sepsiszentgyörgy után, most Csíkszeredába is eljutott. (tovább…)
Continue ReadingSzólt a rádió
1956-ban, a Csíkszeredához tartozó Zsögödben nem volt túl sok rádió. Szüleim hálószobájában azonban ott kuporgott a maga titokzatos, zöldes varázsszemével egy Orion feliratú készülék, amely nem annyira a hosszú, mint a közép- és rövid hullámsávokkal behozta számunkra a világot. Soha nem felejtem, amint október 23-án Édesapám szinte rátapadt a hangszóróra, majd másnap, harmadnap, negyednap, főként esténként, bekopogtak hozzánk a szomszédok is, hogy hallgassák, a sok-sok szünetjel között mit mond a Szabad Kossuth Rádió, mi történik Magyarországon. (tovább…)
Continue ReadingKözösségi értékek, értéktárak
Székelyföldi napok. Értéket őrzünk és teremtünk. Ez a jelmondata annak az október nyolcadika és tizennyolcadika között zajló rendezvénysorozatnak, amely ezekben…
Continue ReadingIsten hozta, elnök úr!
Magyarország rendszerváltás utáni első elnökének, a hét elején elhunyt Göncz Árpádnak a nevét nagyon sokszor leírták ezekben a napokban az erdélyi magyar sajtóban is, a bukaresti rádió hallgatói pedig éppen a tegnap követhették nyomon Ágoston Hugó bensőséges szavait arról a közéleti személyiségről, aki közvetlenségével, polgári, demokratikus elkötelezettségével mindvégig nem a hatalmat akaró, hanem a közember, egy emberséges társadalom szolgálatában álló politikus jelképévé vált.
Continue ReadingA szépkorúak
1991-ben az Egyesült Nemzetek Szervezete számára a nagy tömegben menekülők még nem jelentettek semmiféle problémát, nem úgy mint huszonnégy esztendő teltén, azaz napjainkban. Így nem csoda, hogy akkortájt a diplomatáknak bőven maradt idejük arra, hogy a négy évszak közül nyilvánvalóan őszre, éppen október elsejére kitalálják az Idősek Világnapját, amelyet azóta minden esztendőben világszerte megünnepelnek. Vagy talán nem is ez a helyes kifejezés, hiszen bizonyos életkort fölött az idő múlását nem nagyon szokták örömújjongásokkal fogadni, hanem a legjobb esetben megemlékeznek róla. (tovább…)
Continue Reading