Székedi Ferenc

A mi Nagyszebenünkhöz képest a felvidéki, szlovákiai Kisszeben valóban kisváros, alig van több mint tízezer lakosa, amikor pedig Kosztka Mihály Tivadar 1853-ban megszületett, alig éltek ott kétezren. Édesapja, Dr. Kosztka László, a település különc szokásairól jól ismert, de megbecsült gyógyszerésze úgy gondolta, hogy fiára örökíti a mesterséget és jó ideig úgy tűnt: nem is tévedett. (tovább…)

?Olyan emberekről van szó, akik választott hivatásukat hittel végezték és végzik a mai napig. Akiknek életműve példaértékű. Mind a kilenc kitüntetett közvetlenül gyarapította Székelyföld szellemi és lelki gazdagságát. Talán hétköznapi munkájuk során, illetve a nehézségek közepette nem is érezték, milyen sokat tesznek, de közösségük, amelyet híven szolgáltak, felfigyelt kiemelkedő és példamutató tevékenységükre. (tovább…)

Mai világunkban nagyon szeretjük a kerek évfordulókat, gyakran úgy tűnik, mintha a társadalom és az egyén élete is csak ilyen évszámok között zajlana. Amiről azonban mai jegyzetemben beszélni szeretnék, az semmiképpen nem kerek. Ha a születési évet veszem, akkor százkilenc, ha a halál esztendejét, akkor negyvenegy, a két szám között viszont ott rejtőzik annak a Horváth István költőnek az egész élete, (tovább…)

Korondon a művelődési otthon a több mint öt éve elhunyt, kiváló képzőművész és költő, a Páll Lajos nevét viseli. Kevesen tudják ezt azok közül, akik akár télen, akár nyáron autójukkal átrobognak az utcai vásáros faluban, vagy megállnak és szétnéznek a portékák között, amelyek jelentős része manapság viszonteladás, akár a környék termékeiből, akár sokkal szélesebb szórásból, amelyek között előkelő helyen szerepelnek az országban máshol is megtalálható kínai giccstermékek. (tovább…)

Kevesen tudják, ezért jó, ha emlékeztetek: április 8-án, azaz ma tartják a Nemzetközi Roma Napot, amely nem csupán a roma kultúrára, hanem a cigányság hátrányos helyzetére is emlékeztet Európa különböző országaiban.

A Roma Napot 1990-ben, a lengyelországi Serockban, a Nemzetközi Roma Unió 4. Roma Világkongresszusán alapították. (tovább…)

Minthogy a medve télen sem nagyon alszik, a medvekérdés pedig az utóbbi években a Székelyföldön és különösképpen Hargita megyében ennél is éberebb, az össze-vissza kapkodás láttán ezelőtt másfél esztendővel írtam egy szöveget a maszol.ro-ba, az egykori Romániai Magyar Szó világhálós utódjába, amelyben felhívtam a figyelmet, hogy a megvilágosodásért nem kell túl messzire menni, csak ide a szomszédba, Brassóba kellene átugrani. (tovább…)

Arra kérem kedves hallgatóimat, figyeljenek erre szókapcsolatra: megfenyegetett kerámia. Megismétlem: megfenyegetett kerámia. Mi jut erről az eszükbe? Vajon valaki, valami…

Amikor az Európai Unió bürokráciájára utalnak, mifelénk egynémely politikusok a leggyakrabban azt hozzák fel, hogy azok a fránya brüsszeli hivatalnokok inkább az uborka görbületével foglalkoznak, semmint a kisebb-nagyobb nemzeti közösségek alapvető érdekeit helyeznék munkájuk középpontjába. Nem voltam rest és az elmúlt év végén megkerestem a világhálón, hogy valóban létezik-e az uborka görbületének a szabályozása az uniós irattárakban és meg kell mondanom, hogy igen. (tovább…)

Ciceró egyik mondásából származó klasszikus szállóige szerint „inter arma silent musae”, azaz fegyverek között, háborúban, hallgatnak a múzsák. Számtalan példa bizonyítja azonban ennek az ellenkezőjét is, hiszen a legnagyobb világégések és emberi szenvedések közepette nem is egyszer szólaltak meg a múzsák és olyan kiváló irodalmi és képzőművészeti valamint zenei alkotások születtek, amelyek azóta is helyet kapnak különböző országok, nemzetek és a világ művelődési értékei között. (tovább…)

Az éjszaka későn feküdtem le, és nem véletlenül: vártam hogy teljenek az órák, kiváncsi voltam a spanyol hatóságok által kiírt, tegnapi katalán parlamenti választásoknak azokra az eredményeire, amelyekkel az elkövetkező napokban, hetekben, a legkülönbözőbb összefüggésekben még gyakran találkozunk valamenyien. És hogy stílszerű legyek, előkotortam a könyveim közül Orwel: (tovább…)

A tegnap meglehetősen gyorsan bejárta az erdélyi magyar sajtót, hogy a Budapesten élő Lipthay Antal báró,  Lipthay Frigyesné született szárhegyi gróf Lázár Margit dédunokája, a szárhegyi Lázár kastély 13/24-nyi  tulajdonrészét a dévai Szent Ferenc Alapítványnak ajándékozta, annak érdekében, hogy a kastély végre ki tudja nyitani kapuját a látogatók előtt, és így újra szolgálhassa a szárhegyi népet, Székelyföld történetét és hagyományait.  (tovább…)

Tekintettel arra, hogy ma gyásznap van, szeretnék megosztani hallgatóimmal egy olyan történetet, amely kapcsolatban áll a román királyi családdal valamint – Székelyfölddel, és úgy gondolom, hogy nagyon kevesen ismerik. Nos, a Carmen Sylva név minden bizonnyal felidéz valamiféle emlékekeket legalább az idősebb nemzedék számára. Az 1866-ban fejedelemnek meghívott, majd 1881-ben (tovább…)