?Színház az egész világ. És színész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár Életében.? Annak a Shakespeare-nak a szavai, Szabó Lőrincz fordításában, aki 1616-ban hunyt el és az idén halálának négyszázadik évfordulójára emlékezett a világ. És azért kezdtem ezzel az idézettel mai jegyzetemet, mert egy kissé szerénytelenül át kell írnom ezeket a sorokat, méghozzá a következőképpen: ?Bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden fiatal és idős: Fellép s lelép: s mindenkit sok szerep vár a Játékban.? (tovább…)
Continue ReadingA kezdő sípszó
Shakespeare-t átírva, alig néhány óra, és egy hónapon át futball lesz az egész világ, még akkor is, ha ma este tíz órakor a francia-román találkozóval csupán az első, huszonnégy csapatot magába foglaló Európa bajnokság kezdődik. Úgy gondolom, a labdarúgás kedvelőit már a napok és hetek óta elérte az információözön az utolsó előkészületekről, az esélylatolgatásokról, a francia belügyminisztérium által foganatosított, mindeddig soha nem látott nagyságrendű biztonsági intézkedésekről, és sok minden egyébről, amelyek a kulisszák előtt vagy mögött történnek. (tovább…)
Continue ReadingCiocăneşti, a múzeumfalu
Nem tudom, a bukaresti rádió magyar adásának hallgatói közül hányan jártak a bukovinai Ciocăneşti-en, de akinek nem volt erre…
Continue ReadingBúcsú előtt
Azt hiszem, nem tévedek, ha így fogalmazok: Csíkszereda már ma egy ostromlott városhoz hasonlít. Az utcákon hömpölyög a tömeg, az autós forgalom lebénult, az útkereszteződésekben olyan közlekedési dugók vannak, hogy negyedórákat kell várni és egyáltalán: a negyven ezer lakosú város nem egykönnyen bírkózik meg az ideérkezők százezres nagyságrendű áradatával, amely holnap éri el a csúcspontját. (tovább…)
Continue ReadingCsontváry Erdélyben
A mi Nagyszebenünkhöz képest a felvidéki, szlovákiai Kisszeben valóban kisváros, alig van több mint tízezer lakosa, amikor pedig Kosztka Mihály Tivadar 1853-ban megszületett, alig éltek ott kétezren. Édesapja, Dr. Kosztka László, a település különc szokásairól jól ismert, de megbecsült gyógyszerésze úgy gondolta, hogy fiára örökíti a mesterséget és jó ideig úgy tűnt: nem is tévedett. (tovább…)
Continue ReadingKitüntetések után
?Olyan emberekről van szó, akik választott hivatásukat hittel végezték és végzik a mai napig. Akiknek életműve példaértékű. Mind a kilenc kitüntetett közvetlenül gyarapította Székelyföld szellemi és lelki gazdagságát. Talán hétköznapi munkájuk során, illetve a nehézségek közepette nem is érezték, milyen sokat tesznek, de közösségük, amelyet híven szolgáltak, felfigyelt kiemelkedő és példamutató tevékenységükre. (tovább…)
Continue ReadingRoma nap
Kevesen tudják, ezért jó, ha emlékeztetek: április 8-án, azaz ma tartják a Nemzetközi Roma Napot, amely nem csupán a roma kultúrára, hanem a cigányság hátrányos helyzetére is emlékeztet Európa különböző országaiban.
A Roma Napot 1990-ben, a lengyelországi Serockban, a Nemzetközi Roma Unió 4. Roma Világkongresszusán alapították. (tovább…)
Continue ReadingAki három elnökkel is kezet rázott
Arra kérem kedves hallgatóimat, figyeljenek erre szókapcsolatra: megfenyegetett kerámia. Megismétlem: megfenyegetett kerámia. Mi jut erről az eszükbe? Vajon valaki, valami…
Continue ReadingNem hallgatnak a múzsák
Ciceró egyik mondásából származó klasszikus szállóige szerint „inter arma silent musae”, azaz fegyverek között, háborúban, hallgatnak a múzsák. Számtalan példa bizonyítja azonban ennek az ellenkezőjét is, hiszen a legnagyobb világégések és emberi szenvedések közepette nem is egyszer szólaltak meg a múzsák és olyan kiváló irodalmi és képzőművészeti valamint zenei alkotások születtek, amelyek azóta is helyet kapnak különböző országok, nemzetek és a világ művelődési értékei között. (tovább…)
Continue ReadingSzárhegy ? kimozdulás a holtpontról
A tegnap meglehetősen gyorsan bejárta az erdélyi magyar sajtót, hogy a Budapesten élő Lipthay Antal báró, Lipthay Frigyesné született szárhegyi gróf Lázár Margit dédunokája, a szárhegyi Lázár kastély 13/24-nyi tulajdonrészét a dévai Szent Ferenc Alapítványnak ajándékozta, annak érdekében, hogy a kastély végre ki tudja nyitani kapuját a látogatók előtt, és így újra szolgálhassa a szárhegyi népet, Székelyföld történetét és hagyományait. (tovább…)
Continue ReadingFa a háztetőn
Éppen ilyenkor, márciusban történt. Öt esztendővel ezelőtt, Kézdivásárhely főtéren, készítettem néhány felvételt a múzeum szomszédságában levő patinás épületről, amelynek a tetején kinőtt egy fa, a tetőt magát pedig körbevette az elszáradt fű sárga csíkja. Két év múlva, immár nyáron, megint lefényképeztem ugyanazt az épületet, a látvány csupán annyiban változott, hogy a fa láthatóan megnőtt és a fű a tetőn kizöldült, a falak pedig méginkább vékonyodtak az addig lepergő vakolattól. (tovább…)
Continue ReadingGaál András – 80
Kedves hallgatóim, holnap, március 5.-én este hat órakor Csíkszeredában, a Csíki Székely Múzeum öt termében, a nyolcvan éves Gaál András születésnapját köszöntő, a képzőművész eddigi munkásságára visszatekintő gyűjteményes kiállítást nyitnak meg és életét, alkotásait összefoglaló monográfiát is bemutatnak. A jelenleg Magyarországon élő művészt az erdélyi és általában a magyar tajképfestészet megújítójaként tartják számon, de tevékenysége ezernyi szállal kötődik Csíkszeredához. (tovább…)
Continue Reading