Kedves hallgatóim, arra kérem figyeljenek két 1890-ből származó, tehát 126 esztendővel ezelőtt keltezett idézetre és utánuk rögtön el is árulom, hogy miért indítottam így mai jegyzetemet. Nos, az első: ?Az idegfeszítő szellemi munka túlságos bősége az oka az ifjú nemzedék testi petyhüdtségének, akaraterőbeli hiányának, erkölcsi vérszegénységének és jellembeli csontlágyulásának. Tegyük az athlétikát közkeletűvé, az ifjú nemzedék ereje mindennapi gyakorlójává, s akkor kipusztul közülünk az a lélek és testölő divatos betegség, melynek idegesség a neve? Eddig tehát az első idézet, a második pedig: ? Az athléta egy olyan fa, melynek törzse az ember, virága az ép test és gyümölcse az ép lélek. Klubunk egy nagy erdő, a fenti fákból összetéve, mely erdőben fának lenni mindenkinek büszkesége.?
Ezzel be is fejeztem a második idézetet és hadd mondjam el, hogy mindkettő az 1890-ben, egyetlen alkalommal megjelent, hatoldalas Athletika című sportlapból származik, amelyet Kolozsváron adtak ki a helyi atlétikai klub megalakulása alkalmából és kiderül belőlük, hogy ha akkor nem is így nevezték, de a stressz elleni küzdelem nem napjainkban kezdődött. Én pedig nem találkozhattam volna egykori újságíró elődeim magvas gondolataival, ha ez az újság nem lenne digitalizálva és nem lenne kereshető bárhonnan a Kolozsvári Egyetemi Könyvtár digitális gyűjteményében sok más, olyan kiadvánnyal együtt, amelyek a korabeli erdélyi magyar közélet hiteles és rendkívül olvasmányos dokumentumai.
Nem kell tehát utazgatni, poros újságkollekciókban lapozgatni, elég egyetlen kattintás otthon, a táblagépen, hogy az ember azt olvassa, azt nézze, amihez éppen kedve van. Persze, hogyha az illető tárgy vagy látvány digitalizálva és rákereshetően kerül fel a világhálóra. Ez a lehetőség az emberiség hatalmas kincse, az Európai Unió éppen ezért fordít olyan nagy figyelmet a digitalizációs eljárások összehangolására és tökéletesítésére. Ilyen tekintetben számos programot kidolgoztak, az úgynevezett Interreg keretében bolgár, görög, olasz, spanyol, szlovén, észt és hazai partnerrégiók dolgoznak együtt, ez utóbbiakat pedig éppen Hargita megye képviseli. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt napokban Csíkszeredában tartottak olyan nemzetközi műhelymunkát, amelyen számos érdekességet lehetett megtudni.
Például azt, hogy e téren a bolgárok körülbelül úgy állnak, amint amikor mifelénk egy amatőr fotós teszi fel fényképeit a közösségi oldalakra. Az olaszországi Toszkánában viszont már mind a hetesszáz múzeum és a több mint ezer könyvtár anyagait feldolgozták. Görögországban már ott tartanak, hogy az antik világ kincsei után a tengerfenéken fekvő, első és második világháborús hajóroncsok térfelvételeit viszik fel a világhálóra. Spanyolországban az átalakuló narancsültetvényeknek legalább a látványát szeretnék megmenteni az utókornak, mint ahogyan azokét az erdőkét is, amelyeket nem egyszer felégetéssel pusztítanak, hogy nagyobb gazdasági hasznot hozó eukaliptuszokat telepítsenek a helyükre. Nem folytatom: a digitalizálás témavilága végtelen, a műhelymunkán egyértelműen kiderült, hogy aki nem tartja a lépést ezekkel az eljárásokkal, levelezhet ide vagy oda, de nagy valószínűséggel kimarad a világ, az emberiség tárgyi, természeti és szellemi örökségéből.
A bevezetőben említett idézetek talán utalnak rá: a múlt a jelen és jövő számára mindenekelőtt attól értékes, ha hitelesen kutatható. Ehhez pedig a műszaki haladás alapeszközként magával hozta a digitalizációt. Éljünk vele, folyamatos használatához pedig teremtsük meg a nélkülözhetetlen anyagi és szakértői hátteret. Ez nemzetiségi szempontból is jóval fontosabb, mint közpénzek ötletszerű és nyomot nem hagyó elpocsékolása.