Székedi Ferenc

Képzeljenek el a kedves hallgatók egy kőfallal körülvett, magányos templomot. Egy olyan, tizennegyedik századbeli gótikus épületet, amely mellett mintegy fél kilométer sugarú körben nincs semmiféle építmény, illetve csak kaszálók és szántóföldek. Ha már látják maguk előtt, akkor elárulom a titkot is. A Szent Jánosról elnevezett csíkdelnei templom állítólag valamikor egy község közepén állt, de a tizenötödik század végi tatárbetörések, a felégetett  házak nyomán a lakosság elhagyta a templomát és jóval távolabbra, a hegyek alá költözött.

Kedves hallgatóim, az utóbbi időben kétszer is jártam azon az útszakaszon, amely arra indított, hogy megfogalmazzam a következő néhány gondolatot. Először a június 10-én megtartott Tusnád Maraton néhány sportolójának kisérőjeként, legutóbb pedig annak a tanácskozásnak a meghívottjaként, amelyet a holnap záruló bálványosi művésztáborban tartottak a képzőművészeti monográfiákról, illetve általában a hasonló alkotásokat övező kommunikációs gyakorlatról. (tovább…)

Kedves hallgatóink, talán többen is olvasták-hallották, hogy a napokban Sepsiszentgyörgyön járt Barabási Albert László csíki származású fizikus, aki a bukaresti majd budapesti tanulmányok után az Egyesült Államokban vált nem csupán kiváló egyetemi tanárrá, hanem a hálózati kutatásokat megalapító világhírű tudóssá, több hasonló tárgyú, igen népszerű könyv szerzőjévé. (tovább…)

Valamikor az ezredforduló előtt néhány évvel egy küldöttséggel Svájcban, pontosabban  Bázelben jártam. Vendéglátóink, tudván, hogy hegyes vidékről érkezünk, kivittek a környező erdőkbe, néhány kilométert gyalogoltunk, hogy megmutassák, milyen a svájci fakitermelés.
Nos, a helyszínen már ott sorakozott néhány gép, megjelent az erdőmester, aki rámutatott a kivágandó fára, majd magasba emelhető szerkezetekkel először az ágakat metszették le, hogy a kidőlő fa ne sértse meg a szomszédait, valamint az aljnövényzetet, ezután a fát vágták ki, darabolták fel és rakták  szállítóeszközre, miközben köbtartalmát is pontosan megmérték.

?Vasárnapig bábszínház az egész Csíkszereda. És bábszínész benne minden férfi és nő: Fellép s lelép: s mindenkit, sőt minden tárgyat sok szerep vár még két napig? A legjobban talán a közismert és általam kissé átírt Shakespeare-idézettel tudnám jellemezni ezen a héten Hargita megye székhelyét, hiszen hétfőtől kezdve mást sem látni a városközpontban, mint az egykori Művelődési Ház, a jelenlegi Csíki Játékszín épülete fele ugyancsak sűrűn közeledő, majd onnan távolodó kisebb-nagyobb gyermekcsoportokat. (tovább…)

Nem vagyok túlságosan nagy kávés, nem ismerem különösképpen sem a kávé fajtákat, sem a márkákat, és szinte bizonyos, hogy nem tudnám megkülönböztetni sem a pörkölés, sem a keverék alapján, melyik az ideális. Mint ahogyan soha nem merültem el annak a megismerésében sem, hogy a különböző földrészeken, a világ országaiban mi a jellegzetessége az éppen ott elfogyasztott barna vagy fekete italnak, és még azt sem tudom, hogy miért jobb tejjel vagy tej nélkül, barna vagy fekete cukorral vagy egyáltalán cukor nélkül.

Kedves hallgatóim, alighanem a ?hírlapi kacsa? kifejezésről mindenki hallott és azt is tudja, mi rejtőzik mögötte: valamiféle kitalált történet, amely bejárja az újságokat és a legkülönbözőbb formákban, felnagyítva, kicicomázva majd mindenkihez eljut, miközben olyannyira elveszíti a forrását, hogy jónéhányan szavahihetőnek, valóságosnak is találják. A kifejezés eredetén már nagyon sokan törték a fejüket, de a kultúrtörténészek még mindig nem jutottak közös nevezőre. (tovább…)

Holnap kezdődik Zilahon az RMDSZ-kongresszus, méghozzá két napos előrendezvények után. Csütörtökön arra érdemes szilágyságiaknak adtak át a Wesselényi-díjakat, ma pedig különböző szakmai konferenciák előzik meg a holnapi politikai-társadalmi összejövetelt. Miközben végig olvastam a kongresszus napirendjét, felvillant előttem, hogy a romániai rendszerváltás óta eltelt több mint negyedszázad alatt hány hasonló döntéshozó fórumon vettem részt és bizony nagyon tekintélyes lista állt össze: (tovább…)

Bárhol a világon, mindenütt ahol magyarok élnek, sokan emlegették és emlegetik a mai ünnepi-emlékező napon a Tizenkét pontot, az 1848…

Tavaly a Szakszervezeti Művelődési Házban tartották, az idén viszont ? pontosabban a tegnap ? a csíkszeredai Erőss Zsolt sportarénában nyílt meg és a hét végén is várja az érdeklődőket a Székelyföldi Nemzetközi Könyvvásár. Hogy miért székelyföldi? Egyrészt nyilvánvalóan a helyszínért, másrészt pedig a régióban működő, és a rendezvényen jelen levő kiadók nagy számáért. (tovább…)