Akinek kedve és türelme van, az letöltheti a Magyar Polgári Párt honlapjáról a párt egyáltalán nem rövid, tizenkilenc oldalas alapszabályzatát. Nagy kedvem nem volt ugyan, de türelmem igen, ezért így tettem és megkerestem a 25. cikkelyt, amely így hangzik: „A tagok ellen, akik nem tartják be a Párt Alapszabályában, Programjában, szabályzataiban és egyéb okirataiban foglaltakat, valamint akik magatartásukkal, nyilatkozataikkal illetve cselekedeteikkel kárt okoznak a Pártnak, a következő fegyelmi büntetéseket lehet alkalmazni, a vétség súlyának függvényében: a) figyelmeztetés; b) írásbeli figyelmeztetés; c) egyes jogok vagy előjogok felfüggesztése bizonyos időre a Párt szabályzatainak megfelelően; d) a párt testületeiben betöltött tisztségekből való felmentés; e) a politikai támogatás megvonása a Párt hozzájárulásával szerzett tisztségekre vonatkozóan és az utolsó, az f. betűvel nyilvántartott büntetés: a Pártból való kizárás.
Continue ReadingTell Vilmák
Hogyha az utcán több jövő-menőt megkérdeznének, mi jut Svájcról az eszébe, akkor alighanem ilyen és ehhez hasonló válaszokat hallanánk: Alpok, óra, sajt, a jólét és a demokrácia hazája, a nyelvek egyenjogúsága, a kantonok és így tovább. És persze, többször is, Tell Vilmos, aki lelőtte fia fejéről az almát és így vált szabadságharcos legendává.
(tovább…) Continue ReadingNem élünk egy szigeten
Beke Györgyről, nemzedékem médiamunkásainak jól ismert újságíró elődjéről, sok-sok erdélyi barangolás-könyv szerzőjéről nem sokat hallanni napjainkban.. És én sem azért beszélek most róla, mert az idén akár két kerek évfordulójáról is megemlékezhettünk volna, hiszen kilencven éve, 1927-ben született, és tíz esztendeje, 2007-ben hunyt el, hanem más szempontok alapján említem meg a nevét. (tovább…)
Continue ReadingZene a szoborparkban
Kétség nem fér hozzá, a művészettörténészek egybehangzó megállapítása, hogy az 1937-ben Homoródszentmártonban született és 1995-ben Párizsban elhunyt Román Viktor a legnevesebb erdélyi magyar szobrász, akit sokkal jobban ismernek külföldön, mint hazájában, hiszen alkotásai a francia fővárosban és nagyvárosokban ugyanúgy jelen vannak, mint Svájcban, Olaszországban vagy éppen Angliában. (tovább…)
Continue ReadingBúcsú után, búcsú előtt
Csíkszereda két búcsúja – ezt a fő címet viseli a város polgármesteri hivatalának a színes programfüzete. Az elsőn már túl vagyunk, Ferenc pápa múlt szombati csíksomlyói látogatása és szentmiséje történelmi emlékként marad meg, a második, a hagyományos pünkösdszombati búcsú pedig holnap következik, majdhogynem ugyanolyan díszletek között, és persze, a szigorú biztonsági intézkedések nélkül.
(tovább…) Continue ReadingA papbácsi
„ A semmiből egy új, más világot teremtettem „ – írta le 1823-ban Bolyai János édesapjának címzett egyik levelében az azóta szállóigévé vált szavakat, amelyekkel az új, abszolút geometriáját meghirdette. Amikor néhány nappal ezelőtt Gyimesfelsőlokon jártam, az Árpádházi Szent Erzsébet katolikus líceumban, ezt a mondatot idéztem Berszán Lajos plébános úrnak, a „papbácsinak”, ahogyan errefele mindenki nevezi.
(tovább…) Continue Reading?Mindegyik nemzet meg akarta mutatni az itt élőknek, hogy mire képes.?
Ma délelőtt, amikor ezeket a sorokat megfogalmaztam, nagyon törtem a fejem, hogy az idén 91 éves Kallós Zoltánnal mikor is találkoztam utoljára. Majd felderengett néhány kép, amint a nyárádmenti Jobbágytelkén kiszáll az autóból, nyilvánvalóan valamelyik mezőségi falura utaló, kék zsinór díszítésű, fekete ruhájában, amelyet ha néprajzkutató lennék, azonnal fel kellenne ismernem, vállán pedig ott lóg az elmaradhatatlan posztó tarisznya, amely számára a lehető legtermészetesebb öltözködési kellék. (tovább…)
Continue ReadingAz apostolok lován
Kissé anakronisztikusnak – ha úgy tetszik, kortévesztettnek – tűnhet, hogy napjainkban, amikor bárki, bármikor és ráadásul rendkívül olcsón fapados repülőgépjáratokkal eljuthat bárhová a világon, akkor valaki hosszú távon neki lát gyalogolni és fejébe veszi, hogy napi 30-35 kilométeres menetben hétezer kilométert tegyen meg, és nem is akárhová, hanem Körösi Csoma Sándor nyomában Erdélyből Indiába.
Continue ReadingE-csúcs
Magyarra a szójátékot lehetetlen lefordítani, hiszen Észtország neve nem ?e? betűvel kezdődik, mint számos más nyelven. Ahol viszont Esztoniaként emlegetik a legészakibb balti országot, amely jelenleg éppen az Európai Unió soros elnöki tisztségét tölti be, ott a média, írásban, ezekben a napokon kötőjelet tesz az első és a szó maradék része közé, utalva arra, hogy a digitalizálás és az információs társadalom elterjedésének a tekintetében ez a kis ország első helyen áll öreg kontinensünkön. (tovább…)
Continue ReadingCsíksomlyói történelem
Nem kell foglalkozni a facebookon hőbörgőkel, hanem annak kell örülni, hogy Ferenc pápa szombati látogatása és szentmiséje Csíksomlyón valóban történelmet ír. Olyan történelmet, amely majd elmondható a gyermekeknek, az unokáknak – mondotta főtisztelendő doktor Vencser László, az Ausztriai Idegennyelvű Pasztoráció országos igazgatója és a Linzi Egyházmegye Idegennyelvű Pasztorációjának vezetője Csíkszeredában, ahol az elmúlt napok folyamán több katolikus templomban is beszámolt római útjairól, több pápával való találkozásáról, és Ferenc pápának arról a közvetlenségéről, amelyet minden bizonnyal a csíksomlyói zarándokok holnap megtapasztalnak.
(tovább…) Continue ReadingMenetközben
Tegnap este, amint hazafele ballagtam, megállított az egyik közéletre még érzékeny ismerősöm – egyre kevesebben vannak – és nekem szögezett két kérdést. Az első: mi a véleményem arról, hogy az Erdélyi Magyar Néppárt, itthon, Romániában, összmagyar elnökjelöltet szeretne, és rögtön meg is nevezett három személyiséget: Kató Béla református püspököt, Böjte Csaba ferences szerzetest és Bölöni László labdarúgó edzőt.
Continue ReadingFree Camp: másfél évtized
Csíkszeredában ma délután hat órakor a Megyeháza Galériában kiállítással zárul a 15. Free Camp Nemzetközi Képzőművészeti Alkotótábor, amelyen az idén ausztriai, németországi, magyarországi, szerbiai és Besztercéből valamint Bukarestből érkező művészek vettek részt, két csíki, úgymond hazai alkotó mellett. Másfél évtized alatt a tábor igazi intézménnyé nőtte ki magát. 2005-ben abból a megfontolásból indult, hogy egyrészt a Székelyföldről is be lehessen pillantani, hová, merre tart a huszonegyedik században a világ képzőművészete, másrészt pedig kimondottan érdemesnek és érdekesnek tűnt felfedezni azt is, miként látnak minket más országok képzőművészei, mit vesznek észre mindabból a természetes és épített, társadalmi, közösségi és emberi környezetből, ami számunkra már otthonos, megszokott.
(tovább…) Continue Reading