Magyari Nándor László

Dübörög, akarom mondani nyekereg az előkampány, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a DNA-nak, meg a bíróságoknak központi szerepe van a politikai folyamat alakulásában, a teljes mezőny dinamikájának megszabásában. Akár úgy, hogy újabb és újabb tisztségviselőket régi/új közszereplőket vádolnak meg, illetve ítélnek el, akár úgy, hogy mintegy dacból, ellenreakcióként egyféle rosszul értelmezett csakazértis jegyében, a pártok megvádoltakat jelölnek új mandátumra. (tovább…)

A politika ? mely mai formájában erősen közelít a káosz fele ? a leginkább a krimi műfajához hasonlít, mégpedig egy hosszú folyamú krimi-sorozathoz. És ez a műfaji besorolás egyfelől nem csak a politikusokat és segítőiket (politics makers) keretezi be, hanem azt is föltételezi, hogy ekként is olvassuk az általuk létrehozott történeteket, magyarán (ahogy azt Borges mondaná) hitetlenkedve, gyanakodva, egyfajta egészséges bizalmatlansággal, intellektuális távolságtartással kell fogyasztanunk a politikai sorozatokat. (tovább…)

Kifejezetten pozitív fejleményként értékelem, hogy időről-időre megjelenik a közéleti diskurzusokban az értelmiség szerepvállalásának témája, még akkor is, ha ? és ez nem föltétlen sajátos jelenség, hiszen az értelmiség rendelkezik a saját szerepének elrejtésére alkalmas diskurzusok monopóliumával, máshol is ? megnyugtató válaszok nem születnek a szerepekekkel kapcsolatban fölmerülő kérdésekre, viszont araszolunk a reálisan közös okoskodás színpadának összeácsolása fele (legutóbb olyan jó 3 éve zajlott, és aztán folytatódott a ? jellemzően egy másik kultúrából származó szerző, Stefano Bottoni kezdeményezte ? ?besúgó-vita?, melyhez magam is hozzászóltam itt). (tovább…)

Azok a botrányos ?leleplezések és ellenleleplezések? (valójában kísérletek a politikai mezőny szimulált újratöltésére, diszkurzív, az igazságon túli valóság felépítésének kísérletei), melyek a közéletet tematizálják, a jogrendszer és a politika közötti feszültség terében zajló hibrid háború részei. Nem a törvényhozás tudományos ? az egyetemes tudás, az igazság keresésének a része ? beágyazásának a kísérletei zajlanak, nem jogi viták, hanem a korrupcióellenes politikák megfojtásának közvetlen, elkeseredett és brutális próbálkozásai. (tovább…)

Közhely és mégis életbevágó dolog, hogy a történelmi eseményekből tanulni csak azok képesek, akik széles körben megvitatják, kielemzik és végül ? legalábbis valamiféle időszakos ? konszenzusra jutnak a múltértelmezések vonatkozásában. A nyilvános megvitatás és konszenzuskeresés  követelménye fokozottan áll a kortárs történelemmel kapcsolatban, amit a történetírás logikája szerint, minduntalan lezárt ügyként (fait accomplit ? ez a zavaros és ?nyomoruságos historicizmus?, ahogy azt Popper mondaná, (tovább…)

Politikus még el nem veszített helyhatósági választásokat, hiszen addig lehet manipulálni az eredmények értékelését, csűrni-csavarni, elhallgatni a rossz eredményt és fölnagyítani a részsikereket, hogy végül a választó beleszédül az egészbe. Még jobban megundorodik ? ha lehet még jobban ? és ráhagyja a háryjánosokra a dolgot, napirendre tér, legfennebb még egy ruhadarab kerül majd bele a már félig becsomagolt bőröndbe, mellyel előbb-utóbb aztán járműre száll és búcsut int a sok ?győztesnek?. (tovább…)

Azt hiszem eljött az ideje egy névváltoztatásnak, mégpedig egy lényegesnek, t.i. a jobb időkben magát RMDSz-nek nevező mostanra a Fidesz itteni fiókpártjává átvedlő párt érett meg a névváltoztatásra. És senki ne mondja majd, hogy nem láttuk, nem hallottuk, hogy meglepett ami történt, hiszen én csak megírtam, de több százezren szavazataikkal támogatták és sunyításukkal továbbra is fenntartják a folyamatot . (tovább…)

A régiónkban egyre trendibb nacionalista ideológia sajátja, hogy csak annak árán képes társadalmi/közösségi kohéziót, illetve szolidarítást létrehozni, hogy azt mások ellenében teszi, mégpedig úgy, hogy egyfajta homogénnek és zártnak elképzelt etnikai, azaz egyszerre faji és azután kulturális (a kultúrának is csupán egy közös, történeti/tradicionális dimenzióját tekintve), stb., érdek és érzelmi közösségre vonatkoztatja az összetartást. (tovább…)

Álságos módon még a kritikus elemzők is egyetlen lehetséges politikai kommunikációs fogásnak nevezik azt a jelenséget, mely korunk politikai mezőnyének és az ott ténykedő, illetve tétlenkedő személyeknek (stakeholders) a jellemzője, azt, hogy egyetlen éthosznak képesek hódolni és ez a képmutatásból és manipulációból fakadó haszonelvűség, az önös érdek paranoiás követése. (tovább…)

Két dolgot lehet, többé-kevésbé biztosan, állítani az új miniszterelnök-jelölttel kapcsolatban ?  már azon a nyilvánvaló tényen túl, hogy szintén a PSD-elnök teleormáni fief-jéből való ? és mindkettő sötét időket vetít előre.

Egyik, hogy biztosan lojális pártelnökéhez, és ezt nem is rejti véka alá. (tovább…)

Jó egy hete monopolizálja a politikai napirendet és a média terét Marian Munteanu (továbbiakban MM) ? az egykori diákvezető, a ?90-es Egyetem-téri tüntetéssorozat megkopott és átlényegült hőse (mivel jelenkori történelmünk egyik fordulópontja volt az esemény, és annak még életben levő főszereplői: Ion Iliescu, Miron Cozma, és az ismert (Virgil Măgureanu), meg a láthatatlan szekus sereg mellett szakállas hősünk is. Érdemes lenne egyszer alaposan és tudománnyos eszközökkel, ugyanakkor távolságtartással feltárni a jelenséget és annak utóéletét, de egy ilyen munka még várat magára) ? bukaresti főpolgármesternek való pénélés jelölése. (tovább…)

Sejtem, hogy a politikai vezérek számára bosszantó a kritikai elemzés, először úgy általában, aztán meg így kampányt megelőző időszakban, ilyenkor…