Dübörög, akarom mondani nyekereg az előkampány, és egyre nyilvánvalóbb, hogy a DNA-nak, meg a bíróságoknak központi szerepe van a politikai folyamat alakulásában, a teljes mezőny dinamikájának megszabásában. Akár úgy, hogy újabb és újabb tisztségviselőket régi/új közszereplőket vádolnak meg, illetve ítélnek el, akár úgy, hogy mintegy dacból, ellenreakcióként egyféle rosszul értelmezett csakazértis jegyében, a pártok megvádoltakat jelölnek új mandátumra. Ha eddig a börtönirodalomfoglalkoztatta a közvéleményt most majd ? egyelőre a nagybányai új mandátumért versengő régi polgármester esetében, de megtörténhet még másokkal is (az álságos mártírszerep máskor is hozott már a konyhára) ? a börtönből vezérelt választási kampány fölöttébb fura jelenségével is megismerkedhetünk. Nekünk biza ilyen ínyencségre is tellik, no meg a sűrű időközi helyhatósági választásokra, melyek minden bizonnyal a regulárisakat követni fogják. Az viszont csak a dolog egyik fele, hogy Cătălin Chereche? mellett, Cristian Popescu Piedone, Olgu?a Vasilescu, Marean Vanghelie, hogy Sepsiszentgyörgy és Csíkszereda hasonló helyzetben levő volt/lévendő polgármestereit már ne is mondjam, stb., stb., új mandátumra jelentkeznek, de ami még inkább magyarázatra szorul, az az, hogy miért indulhatnak esélyesként? A dolog természeténél fogva bonyolúlt és rengeteg, alig ismert, szociológiai tényező, no meg az eltorzult politikai kultúra, stb., függvénye, de érdemes a rövid elemzésre is. Hiszen végső soron a most megválasztandó polgármesterek és helyi tanácsok a helyi társadalmakat képviselik majd és ez a reprezentáció, ha úgy tetszik tükör is a választók fele: amilyenek a választott előljárók/képviselők ? legalábbis formálisan, és szociológiai értelemben ? olyanok a szavazópolgárok. Ez viszont a választási folyamatban dől el, és nem kocsmaasztalnál, pletykálgatáskor, utólagos morfondírozáson, ugyanakkor ezen az önképen bajusz alatt elsunnyogott apelláta nem igazán változtat. Hacsak nem az ügyészség/bíróság fog dönteni újfent a megválasztottak sorsáról további 4 évig a most megválasztottak fognak reprezentálni, tükröt tartani elénk, választók elé ? tetszik, nem tetszik. (A legitim reprezentáció és a rá épülő hatalmi/irányítási rendszerek működési módozatai a modern politika központi problémáját képezik, ami aztán a politizálás raison d?etre-jét adja, politikai berendezkedéstől függetlenül /Max Weber, Marc Abeles/. A választott hivatalnokok mandátumuk alatt azután magát az államot, annak sajátos ?valóságát? képviselik, amit a szociológusok/társadalomtudósok hathatós segítségével, ?társadalomként? fogunk föl, és akként viszonyulunk hozzá /Pierre Bourdieu/). A folyamat nem az urnáknál kezdődik, hanem jóval előtte a jelöltek, a ?választhatók csoportjának? összeállításával és a főszereplők ebben a szakaszban nem is a szavazók ? akik végül csak a listákra kerültek közül választhatnak ? hanem a pártapparátusok. Azok a pártaktívák, melyek régóta klienteláris alapon (a maffia-törvényeknek megfelelően), zsákmányszerzésre szakosodtak, és ezért új, körön kívüli jelöltek szóba sem kerülhettek, már csak azért sem, mert a klikkek régi ? megvádolt vagy sem ? tagjai hallani sem akarnak arról, hogy másokat is a húsosfazék köré engedjenek, és legfőképpen a kölcsönös zsarolások közvetítik, illetve torzítják a kiválasztási szempontokat, és a jelöltállítási folyamat egészét. Szinte csak az számít, hogy ki, kinek a kije-mije (rokonok, szeretők, kliensek előnyben!), hiszen mindenki tud terhelő és dehonesztáló titkot a klikk többi tagjáról, és alkalomadtán lebuktathatja, ezért mindenki zsarolható és ugyanakkor zsaroló is a maga során. A dolog természetéből adódóan ezt a belső kapcsolathálót és elvtelenséget hivatottak eltakarni apopulista, demagóg szövegek, a kiterjedt és médiaközvetített totális manipuláció, de a cenzúra és öncenzúra is része a folyamatnak, stb. A választók csak a listára kerültekről dönthetnek, viszont a manipuláció megelőzi a választást, hiszen a klientelizmus másik hatása, hogy azt a látszatot kelti, hogy ?nincs megválasztható jelölt?, nincs alternatíva, illetve működésmódjából következően senkit nem enged a hatalom közelébe, kontraszelektál és ösztrakizál, elbizonytalanítja és végül elüldözi a potenciális jelölteket. A központi erőforrások pártalapú és klienteláris szétosztása pedig azt a látszatot kelti, hogy csak a mostani potentátok képesek erőforrásokat lehívni, és ezzel a korrupt bürokraták az adminisztráció szakértőinek tűnnek föl, fejlesztőknek, akik ?tudják? merre és miféle kulccsal nyílnak az ajtók a minisztériumokban, ki mivel lefizethető és/vagy zsarolható, stb. Rendelkezhetnek reális, használható adminisztratív ismeretekkel, és lehetnek integránsak/feddhetetlenek az ellenjelöltek, a korrupt állam reprezentációja folytán csak a kapcsolati tőke, a korrupciós hálózatokba való beágyazottság számít a választók képzetében gyakorlati, erőforrásokat mozgosítani képes tudásnak, és ezért hajlandók (szinte mérlegelés nélkül) megvádolt vagy büntetett előéletű jelöltekre szavazni.
Nincs ez másként a rommagyar politikában sem, ezért az elmúlt időszakban többszőr is szóltam a rommagyar politikai formációk jelöltállítási eljárásairól (itt, itt és itt), mely néhol választmányi döntéseken, máshol álló vagy mozgóurnás előválasztásokon történt, de az is megesett, hogy quelle horreure, a nevek ábécé sorrendje szerint (sic!) állt össze tanácsosi lista. Nem tévedett nagyot ? az utóbb mégis RMDSz színekben induló és maga is megvádolt Ráduly Róbert ex-polgármester ? amikor a szövetség ?dezintegrálódásáról? beszélt! A kiterjedt manipuláció a rommagyar szavazók esetében az etnikai alapú mozgosítással, az ellenség képének állandó fölmutatásával, és újabban a kisebbségi etno-nacionalista diskurzusok (magyar kormánypártok által is támogatott/megerősített) hangoztatásával társul, megkönnyítve a korrupt előljárók dolgát, elleplezve fellősségüket, a dolgok ? egyébiránt, úgy nagy általánosságban, gyakran kritizált ? állapotával kapcsolatban.
Ha valóban a mindent elborító korrupció fölszámolását akarjuk, akkor az eltorzult ?politikai alkat?, nevezetesen a jelenleg uralkodó, a korrupciót kiszolgáló, politikai kultúra átalakításába kell(ene) kezdenünk, hiszen a közélettel, a politikával, sőt az adminisztrációval kapcsolatos (állampolgári) ismeretek, a manipulált kommunikáció fölismerésével, annak átlátásával kezdődik. Az alapoktól, a neveléstől, a manipulált beszéd felismerésének és leleplezésének rendszeres oktatásával kell kezdeni az újjáépítést, ehhez persze a tanárok/szülők felvilágosodottsága, kompetenciája és nem utolsó sorban türelme szükséges, annak a hite, hogy megéri tisztességesnek lenni, hogy a morális tartásnak legalább hosszú távon, nincs alternatívája.
Manipulált közéleti/politikai diszkurzusra, megvezetett választópolgárok torz képzeteire, nem lehet bizalmat fölépíteni. Márpedig a közbizalom meg, illetve visszaszerzése nélkül a demokratikus választási játszma csupa formális eljárás, üresjárat, éppen a dolgok lényegén nem változtat. Ilyesmi a jelenlegi helyhatósági választások előestéjén szinte abszurdumként, megnevetni való naivságnak tűnik, (ráérünk arra még?), majd talán 2020-ban, ha még esedékesek lesznek választások. És persze a korrupciós játszmák magasából tekintve 2024 sincs messze, és egy-egy emberöltő is oly rövidnek tűnik, csak maradjon addig még állam, szétlopni való közvagyon, és legalább importból származó formálisan demokratikus játékszabályok. Így indul a kampány és aligha kockázatos megjósolni: nyomában semmit sem fog tisztulni a közélet, és a DNA-nak jövőre talán még több dolga lesz, persze, ha el nem hallgattatják.