Farkas-Ráduly Melánia

„Azt, hogy ki mennyit ér önmagának és másoknak, szerintem nem az elvégzett munkái, az eredményei határozzák meg” – idézem a mai, rendhagyó részben a magyar könnyűzene kiemelkedő személyiségét, Presser Gábort, aki két napja, május 27-én töltötte be a 77. életévét. A jól ismert Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas magyar előadóművész, érdemes művész, zeneszerző, zongorista és énekes számtalan előadónak írt dalokat, pályafutása elején főként az Omega számára, majd a „saját” együttesének, a Lokomotiv GT-nek is. Zárójelben jegyzem meg, hogy a korábban említett rangos elismerések megnevezésében a díj szavunk kötőjellel kapcsolódik a tulajdonnevekhez.

Ma két témával foglalkozom: előbb kiderül, hogy mikor használhatjuk az eset, esetben, esetén szavakat, majd a gyakran emlegetett fantasztikus szavunk veszi át a stafétát.

„Mindenfelé keressük a magyar nemzetet; kinn Ázsiában, fenn a Jeges-tengernél, hátul az őshistóriában, magasan a fényes rangúaknál, csak ott nem keressük, ahol van: körülöttünk és a mai napon” – idézem Jókai Mórt. A „nagy magyar mesemondó” kevéssel több mint kétszáz éve, 1825. február 18-án született Komáromban, ugyanakkor néhány napja, május 5-én volt a halálának a 121. évfordulója –1904. május 5-én, Budapesten hunyt el.

Két nap múlva, május 10-én lesz a madarak és fák napja, amelynek kapcsán egy rövid idézetet szeretnék felolvasni: „Évente egy nap szenteltessék a madarak és fák védelmében.” Ez a mondat az 1835. június 26-án született Herman Ottótól származik, aki természettudós, néprajzkutató, polihisztor és politikus volt egy személyben. Maga a megnevezés – vagyis a madarak és fák napja – a helyesírási szabályzat szerint csupa kisbetűvel írandó.

Ünnepi hangulatban töltjük a következő néhány percet, hisz nagyhét van, ma pedig a Leonardo da Vinci remekművén is megörökített utolsó vacsorára emlékezünk. Ennek kapcsán szeretném felolvasni Dsida Jenő Nagycsütörtök című versét.

Holnap, azaz április 11-én lesz a magyar költészet napja, amelyet 1964 óta minden évben József Attila születésnapján tartanak. Amikor a költő papírra vetette az Ars poetica Németh Andornak című vers első két sorát – „Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga” –, még nem is sejthette, hogy a születése napja jó pár évtized múlva a magyar költészet napja lesz.

„Színház az egész világ,

És színész benne minden férfi és nő:

Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár

Életében.”

A rovatunk legutóbbi részében már utaltam a tavaszi nap-éj egyenlőségre, amely idén március 20-ra esik… tehát csillagászati értelemben ma kezdődött meg a tavasz. Az Értelmező szótár szerint „az a jelenség, illetve időpont, amikor a nappal és az éjszaka egyenlő hosszú, tehát a napkelte és a napnyugta közt 12 óra van”.

Szombaton lesz az 1848–49-es forradalom és szabadságharc kitörésének 177. évfordulója, e jeles napot pedig érdemes a helyesírás szemszögéből is megközelíteni. Kezdjük a március 15–e írásmódjával. Egy-egy programajánlóban pontot tettek a 15-ös szám és a kötőjel közé, ami helytelen, ugyanis a szabályzat szerint az évet és a napot jelölő számjegyekhez pont nélkül, kötőjellel kapcsolódnak a toldalékok.

Két nap múlva, március 8-án lesz a nemzetközi nőnap, amelynek a gyökerei százhatvannyolc évvel ezelőttre nyúlnak vissza. 1857. március 8-án negyvenezer textil- és konfekcióipari munkásnő sztrájkolt a béregyenlőségért és a munkaidő csökkentéséért New Yorkban. Ennek emlékére ünnepeljük a nemzetközi nőnapot. Fontos megjegyezni, hogy a helyesírási szabályzat szerint a megnevezést csupa kisbetűvel írjuk, és az sem mellékes, hogy a Boldog nőnapot kívánok! jókívánságban csupán a mondat elején lévő szó kezdődik nagybetűvel.

Közeledik Arany János születésének az évfordulója… A magyar irodalom egyik legismertebb alakja 1817. március 2-án látta meg a napvilágot Nagyszalontán, kétszáz évvel később, 2017-ben Arany János-emlékévet ünnepeltünk az Országgyűlés és a Magyar Tudományos Akadémia döntésének köszönhetően.

Holnap, vagyis február 21-én lesz az anyanyelv nemzetközi napja, ezért úgy döntöttem, hogy a mai részben ez a jeles esemény lesz a főszereplő. Mit is jelent az anyanyelv a Magyar értelmező kéziszótár szerint? „Az a nyelv, amelyet az ember gyermekkorában (elsőként, főként az anyjától) tanult meg, és amelyen rendszerint legjobban és legszívesebben beszél.”