Ambrus Attila

Ha valami maradt a múlt hónapi davosi világfórum után – amelynek üzenete a bizalom visszaépítésének szükségessége lett volna – az a pánik.

Az élet több a csónaknál, amelyben evezünk. Több, mint az ember, aki vagyunk. Összetartozás. Saját magunk darabkái valaki másban. Emlékek és falak és szekrények és fakkok és evőeszközös fiókok. Ahol mindenki tudja, minek hol a helye.

Az interneten minden korábbinál akadálytalanabbul terjednek az álhírek, soha nem látott szilárdságú véleménygettók alakulnak ki, és példátlan sebességgel hasít a propaganda.

A világban egyre inkább eluralkodik a klímafélelem. A klíma apokalipszissel kapcsolatos aggodalmakat a tudósok szentesítik, a politikusok pedig meglovagolják. Reménykedhetünk-e, hogy az  apokaliptikus jóslatok sem bizonyulnak helytállóbbnak, mint a korábbiak?

Legutóbb az Eurostat tette közzé „életminőségi mutatókat” tartalmazó éves kiadványát, amely az összes uniós tagállamban végzett felméréseken alapul. Az első helyen immár „hagyományosan” Ausztria végzett. De meglepetésre Románia lett a második megelégedett ország, osztozva Lengyelországgal és Finnországgal a helyezésen, mindhárman  7,7 pontot értek el a lehetséges 10-ből.

Idén a Brassói Lapok 175. évébe léptünk. Öröm ez és felelősség. Gyakran szinte teljesíthetetlen feladat vállalni azt, amit elődeink ránk róttak.

„Egy új nap mindig új reményt ígér” – így hangzik a magyar rockegyüttes, a V`Motorock sikerszámának egyik sora. A magyar ember az új esztendőtől is új reményt vár.

Nem hagy nyugodni egy néhány napja, advent első hetében készült Léphaft Pál rajz, amely egy vonalkódra megfeszített Krisztust ábrázol.

A tegnap este a sepsiszentgyörgyi Bod Péter Megyei Könyvtárban mutatták be a sorozat negyedik könyvét: A kárpátországi szolgálatot. Az országhatárok által szétszabdalt magyarságunkat képviselő újságíró kollégákat kérte fel az együttműködésre Szekeres Attila és Sarány István a kiadvány szerkesztője. Ezúttal is – mint a korábbi kötetek esetében – Galbács Pál volt az ötletgazda.

Mondják a barátaim, de magam is érzem: megváltoztam. A kilencvenes években, s a kétezres évek elején bármilyen borzalomról, minket, magyarokat ért nehézségről írtam, írásomat mindig azzal a gondolattal zártam, hogy minden megpróbáltatás ellenére van megoldás, a dolgunk pedig az, hogy a kiutat megkeressük.

Fura alakok jelentek meg a politikai élet Olümposzán. Az istenadta nép pedig lelkesen tapsol nekik.

A világon évente egymilliárd gyereket sújt szexuális, fizikai vagy érzelmi erőszak, és közülük 40 ezren válnak gyilkosság áldozatává az UNICEF adatai szerint. 1989. november 20-án fogadták el az ENSZ gyermekjogi egyezményét. Ezért hétfőn volt a gyerekek jogainak világnapja.