Ágoston Hugó

„A pápai üzenet befogadáshoz jó bemelegítés lehet a hír, hogy tegnapelőtt körülbelül száznyolcvanezer ember hallgatta a római pápának az Arab-félszigeten, a muszlim vallás bölcsőjében mondott beszédét. A iszlám vallás 1400 éves történelmében először fordult olyan elő, hogy egy katolikus vezető ugyanazon a helyszínen tartson ceremóniát, ahol a muszlim vallás megszületett és amely máig a központja. Miséje során a katolikus egyház vezetője többek között kijelentette, hogy senki sem használhatja fel vallását a háború indokaként.”

Idén ugyanarra a napra esett a holokauszt emléknapja, amelyről világszerte megemlékeztek és a férfi kézilabda világbajnokság döntője, amelyet a dánok nyertek meg, százszázalékos teljesítménnyel. Az egyik történelmi jelentőségénél fogva, a másik sporttörténeti mozzanatként szerepelt a hírrovatok élén.

Vasárnap lesz száz éve, hogy nem él Ady Endre. A versei, az újságcikkei azonban mintha mind olvasottabbak és mind elevenebbek lennének. Megfiatalítják a szívünket, s a költő jól látta:

„Ifjú szivekben élek s mindig tovább,

Hiába törnek életemre

Vén huncutok és gonosz ostobák,

Mert életem millió gyökerű.

Szent lázadások, vágyak s ifju hitek

Örökös urának maradni:

Nem adatik meg ez mindenkinek,

Csak aki véres, igaz életű.”

Amikor megtudtam, hogy elsőként kerülök mikrofon elé 2019-ben rádiójegyzettel, arra gondoltam, előtte megvárom a szokásos év végi összefoglalókat, hogy milyen is volt az elmúlt esztendő, s azokból kiindulva próbálok valamilyen épkézláb előrejelzést megkockáztatni. Nos, ilyen áttekintéseket nemigen találtam, s ha figyelmen kívül hagyjuk a közhelyes, hitreményszeretet-alaphangú „publicisztikákat”, bizony a hazai prérin a múlt év és az előttünk álló esztendő nagy témáit – esetleg összefüggéseikben – nem sok lap járta körül. Külföldiek annál inkább, ezekből merítek a következőkben.

A Legfelsőbb Bírói Tanács január 14-én nem hagyta jóvá a Korrupcióellenes Ügyészség ploiesti-i elitalakulata két vezetőjének, Laura Codruta Kövesi egykori kedvenceinek előzetes letartóztatását. A döntés mögött kimutathatóan „apokaliptikus” zsarolás áll. Január 15-én a leleplező oknyomozásairól híres tévéadó bemutatta a dokumentumot, amelyből kiderül, hogy ugyanazok a ploiesti-i vezetők a vizsgálati, nyomozati anyagokat, az ügyészi ki- és lehallgatások, megfigyelések dokumentumait sok esetben nem a bíróságokra, hanem egyenesen a Román Hírszerző Szolgálat mindenható igazgatóhelyetteséhez, Florian Coldeához, a „Dossziék Urához” küldték.

Azon a napon, amikor betelt a nyolcórás munkanapnak, a munkásosztály történelmi szociális vívmányának a századik évfordulója, a magyar országgyűlés – aggályos körülmények között, kétharmados parlamenti többségével élve – megszavazta a túlóratörvényt. Ezt a jogszabályt azóta a rabszolgatörvénynek becézik, és országszerte nap mint nap tüntetésekkel tiltakoznak ellene.

Méltatlankodás következik, mondjuk úgy: adys indulattal, ha már idén januárban van legnagyobb publicistánk halálának századik évfordulója. Ady Endre nem érte meg az első magyar – és egyben a világháború utáni Európában első – 1920-as zsidótörvényt, a híres numerus clausust. Nem érte meg, de elképzelhető, hogyan fogadta volna, ha megéri.