Ágoston Hugó

Kedden délben mondta Markó Béla, hogy egy bécsi kórházban halálán van Verestóy Attila. Sokan tudtuk, hogy nagybeteg, hogy menthetetlen ? és biztos vagyok benne, hogy ő maga is tudta.

Túl sok személyes mozzanat fűz össze vele ahhoz, hogy az alkalom megkövetelte méltatással kezdjem. Politikai érdemeit és pályafutását értékelik kollégái, pályatársai, el a hivatalosságokig. Én egyszerűen arról beszélek, hogy mi jut róla eszembe most, halálakor. (tovább…)

Nem unhatják magukat a román politikai élet megfigyelői, a cirkuszi mutatványok kedvelőinek meg a szurkolótáborok ultráinak pedig nap mint alkalmuk adódik feltöltődni adrenalinnal. Hatalmas a versengés a táborok között, de a táborokon belül is, csak úgy dőlnek a rekordok. Viorica Dăncilă asszony miniszterelnöki jelölése is több elsőbbséget jelent. Mindenféle ?előértékelés? nélkül és helyett tekintsük át röviden mit jelent és mit hozhat ez a jelölés. (tovább…)

Nemrég egy interjú során ? őskori közéleti és kulturális sajtóműködésem kapcsán ? szóba került az ismeretterjesztés is. Csupán érintőlegesen, de így is elég volt hozzá, hogy fájdalmas nosztalgia és vágyakozás ragadjon el ártatlanságom ama kora után. Tudományrovatot vezettem, végzettségemnek megfelelően, és nem tudtam betelni az újdonságok, felfedezések és találmányok követésével, (tovább…)

?Oly korban éltem én e földön,

mikor az ember úgy elaljasult,

hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra,

s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg,

befonták életét vad kényszerképzetek.?

Radnóti Miklós harmincöt évesen, 1944 májusában írta Töredék című versét, s az év novemberében megölték. (tovább…)

Hallották önök, hogy Romániában az új igazságügyi törvények csak azért születnek a parlament boszorkánykonyhájában, hogy a ?vörös pestis? korrupt politikusai megszabaduljanak a börtöntől (felakasztástól, karóbahúzástól)? Hát azt tudják, hogy e törvények szerint az őrülteket mind kiengedik a pszichiátriákról, hogy a metrós gyilkos megmeneküljön a büntetéstől? Különben a börtönök lakóit is szabadon engedik. (tovább…)

Az utóbbi időben szerte a világon a legfontosabb hírek, tudósítások között szerepelnek azok, amelyek szexuális zaklatásokról számolnak be. Ennek egyszerre oka és következménye, hogy egyre több esetre derül fény.

Alig több mint egy hónapja a Transindex főszerkesztője közölt egy esetleírást, amelyben egy fiatalember arról a gyanújáról beszélt, hogy idősebb színész barátja visszaélt a helyzetével vele szemben. (tovább…)

Mióta az eszemet tudom, megrögzött köztársaságpárti vagyok. Ennek ellenére gyermekkorom óta érdekelt a románok Mihály királyának a sorsa, aki alaposan lerövidítette a második világháborút, ha éppen meg nem változtatta a kimenetelét. Arra gondolok naivul, hogy ha még korábban történik meg, vagy ha a magyaroknak is sikerül a kiugrás, talán másképp alakul Európa második nagy újrafelosztása, nem borul több mint fél évszázadra sötétségbe a keleti része. (tovább…)

Bevallom, szurkoltam a Fidesznek. Szurkoltam már amikor meg sem volt, amikor magam is fiatal és liberális voltam. (Az idő mindkettőn sokat finomított.)

A rendszerváltás hajnalán imponált az ötletes név, amit választottak: a Fiatal Demokraták Szövetségéből alkotott betűszó a ?fides? latinul rengeteg sok jó dolgot jelöl ? becsületességet, bizalmat, hitelt, hűséget, lelkiismeretességet, lojalitást, oltalmat, szavahihetőséget… (tovább…)

Miközben a tudomány és a kutatási eredményeit hasznosító technikai fejlesztés soha nem látott forradalmat idéz elő mindennapi életünkben, az emberi társadalom átalakulásában, maguk a tudósok a széles nyilvánosság előtt mondhatni arctalanok, a lapok és képernyők ?felületeit? elözönlik a politika, rosszabb esetben a bulvár ?celebjei?. (tovább…)

Régóta készülök előjönni egy olyan jegyzettel, amelyben hangsúlyos véleményt mondok legfontosabb, legvitatottabb dolgainkról. A demokrácia csodálatos ajándéka, hogy mindenki véleményt mondhat mindenről, igaz, ezzel van egy apró baj: néha olyanok is megszólalnak ? esetleg tüntetnek ? létfontosságú kérdésekben, akiknek fogalmuk sincs, hogy miről van szó… (tovább…)

Kedves hallgatóim, bevallom, szurkoltam Katalóniának. Szurkoltam már amikor meg sem voltam: amikor a Napóleon császár elleni függetlenségi háború idején egyesült végérvényesen Spanyolországgal; amikor 1939-ben Francisco Franco csapatai elfoglalták Barcelonát. (Közismert, hogy Katalónia a polgárháborúban a köztársaságpárti oldalhoz csatlakozott a fasiszta diktátor vezette jobboldali nacionalista erőkkel szemben.) (tovább…)

Kedves hallgatóim, az a nagyon fontos intézmény, amelyről napjainkban annyi rosszat hallunk, az Európai Parlament tegnap este egy olyan témával foglalkozott, ami országainkban is lassan tabuvá válik. A képviselők a sajtószabadság és az újságírók védelmét vitatták meg egy tragikus esemény, a Panama iratokon, korrupciós ügyeken és drogcsempészethez kapcsolódó sztorikon dolgozó Daphne Caruana Galizia halála után. (tovább…)