Ágoston Hugó

Érdekes feltevést olvastam egy tegnapi cikkben a kontinensünk jövőjét meghatározó új európai kormány – értsd: Európai Bizottság – vezetőjének kijelöléséről. Túl sok esélyt nem adhatunk a tippnek, de kombinálni mindig érdekes. Annál inkább illik óvatosnak lennem, mivel előfordulhat, hogy mire nyilvánosságra kerül a bejelentésem, ma délutánra már meglesz az ideiglenes „végeredmény.”

Igen, ma az Európai Parlament legnagyobb pártcsaládjának, az Európai Néppártnak (EPP) kétnapos kongresszusán, (tovább…)

Nem mintha a világban nem volnának iszonyú rémségek (Braziliában államelnöknek választottak, természetesen az ismert féknyúzós háló- propagandával, egy szélsőjobboldali eszementet, aki azzal kampányolt, hogy a diktatúrában több politikai ellenfelet kellett volna fizikailag megsemmisíteni, és könnyítené az Amazonas esőerdő kivágását), meggondolkoztató folyamatok (Angela Merkel kancellár politikai agóniája az európai konstrukció és stabilitás összefüggésében), (tovább…)

Kedves hallgatóim, akik önök közül rendszeresen olvassák a hazai sajtót, a belföldi ? társadalmi és politikai ? híreket, véleménycikkeket, észrevehették, mennyire kedvetlenül fogadják egyes újságírók az új kormány intézkedéseit. Persze mindenkinek megvan a joga a véleményéhez, akár az ítéletéhez, sőt még az előítéletéhez is ? de amikor a jó fejleményekről van szó, akkor bizony nem értem a fanyalgást (tovább…)

Július 21-én együtt ebédeltünk a marosvásárhelyi Laci csárdában Barabási Albert-Lászlóval és feleségével, Janettel. Múltról, közös emlékekről, jelenről, jövőről beszélgettünk – tudományos munkásságáról, családjáról, terveiről. Megemlítette, hogy van egy közös pályázatuk Lovász László matematikussal, a Magyar Tudományos Akadémia elnökével. Ez nekem annyira fontosnak tűnt, hogy aznap esti fellépése során hozzászólóként a Kultúrpalota kistermében összegyűlteknek is elújságoltam. Ők tehát első kézből értesülhettek arról, ami most valósággá vált.

(tovább…)

Kedves hallgatóim, némi huzavona után valahogy sikerült összeállnia a román kormánynak. Tegnap fel is pörögtek az események: nevesített tagjainak meghallgatása a parlament szakbizottságaiban, szavazás a két ház együttes plénumában, hivatali eskü letétele az államelnöknél, este pedig a Grindeanu-kabinet meg is tartotta első operatív ülését, amelyre főleg azért volt szükség, hogy a kormány felhatalmazást kapjon rendeletek kibocsátására a parlamenti vakáció idejére, és kinevezze a főtitkárát. (tovább…)

Erdélyben tapasztalatom szerint nem sokan követik különösebb figyelemmel az európai uniós híreket, tudósításokat, közleményeket, adatokat. Sajtónk fel-felkap néha egyet-egyet, amikor…

Kedves hallgatóim, nem tudom, önök gondoltak-e olyasmire, amivel gondolatsoromat ma indítani szeretném: hogy a választások iránt az érdeklődés nagy részét az váltja ki, hogy szurkolóként lehet viszonyulni, lehet drukkolni, izgulni ? és mindenekfölött lehet tippelni. Előtte arra, hogy ki nyer és ki veszít, ki kerül be a parlamentbe s ki nem, utána meg arra, hogy ki alakít kormányt, jóváhagyja-e az államelnök a miniszterelnök személyét satöbbi. (tovább…)

Politikusok és különböző véleményformálók nem győzik levonni a Román Ortodox Egyházhoz (Biserica Ortodoxa Romana – BOR) közel álló „civil szervezet” kezdeményezésére megtartott népszavazás kudarcának tanulságait. A magyarországi „konzultációkat” idézően ostoba, bár tétjében azokat fölülmúló akciót mondhatni megrázó érdektelenség kísérte – és ha már az összehasonlítást merészeltük megkockáztatni, tegyük hozzá gyorsan, hogy Magyarországon ez a kérdés messzemenően lerendezett: (tovább…)

Rég, fájdalmasan rég nem jártam Budapesten, csak most nyugodtam bele, hogy nem maradhatok el tőle mindaddig, amíg a rossz – amivel, úgy látszik, együtt kell élni, mint egy krónikus betegséggel – el nem múlik. (Bár abban biztos vagyok, hogy megérem az elmúlását, ha a társadalom teljes kigyógyulását belőle nem is.)

És ha Budapest, akkor első a Duna, és elmaradhatatlan az „én négyszögem” rituális besétálása: Blaha Lujza tér – Oktogon (Nyugati pu.) – (tovább…)

Évjáratunkból Csiki László ment el először, tíz évvel ezelőtt,  2008. október 2-án, három nappal hatvannegyedik életévének betöltése előtt. (Az Idősek Világnapjának másnapján…) Idén április 9-én itthagyott Horváth Andor is. Ők ketten voltak a legjobb velem egykorú, „44-es” barátaim a bukaresti sajtóházban, testvérszerkesztőségeinkben.

Csiki később, egy évvel utánunk került fel a román fővárosba. Jó kis társaság, szigetpár volt az a csakhamar legfontosabbá váló két romániai magyar kulturális intézmény, (tovább…)