A legutóbbi rész végén megígértem, hogy mesélek még a nyelvújítás koráról. Akkoriban, vagyis az 1790 és 1820 közé eső időszakban az sem volt biztos, hogy a fennmaradt szó alakja és jelentése ugyanaz marad, amit az alkotója neki tulajdonított. A pályázat kezdetben pályafutást is jelentett, a merénylő eredeti értelme vállalkozó, a busásan szóé durván, az előzményé pedig tárgy.
Új szavak és kifejezések keletkeztek még szóelvonással, ami azt jelentette, hogy a szó végéről leválasztották a képzőt vagy a képzőnek érzett végződést, és az így megmaradt szót kezdték használni. Ily módon született meg többek között a dics a dicsérből, a gyönyör a gyönyörűből, a vizsga a vizsgálból, az emlék az emlékeztetőből, illetve a pír a pirosból.
Az egyik legtermékenyebb szóalkotási módnak tartott szóösszetétel által született meg a helyesírás, a hőmérő és az alvajáró szavunk, a könnyelmű pedig a könnyű és az elméjű, a lég a levegő és az ég, a higany a híg és az anyag, a talaj pedig a talp és az alj szavak párosításából alakult ki.
Érdemes beszélni még az elavult szavak felújításáról: közülük jó néhányat az eredeti jelentésükkel kezdtek használni, míg a többi új értelmet kapott. A tartalom, az év, a fegyelem, az ajánlat, illetve a szobor jelentése nem változott, az alak azonban régen babát, a börtön hóhért, az alkalom pedig szerződést, megegyezést jelentett. Szintén új kifejezések születtek azután, hogy egyes nyelvújítók tájszavakat emeltek be a köznyelvbe. Ezek közé tartozik a barangol, csapat, csökönyös, doboz, kelengye, valamint a zamat, és még folytathatnám a sort.
Természetesen akkoriban is igyekeztek lefordítani az idegen szavakat, szószerkezeteket, több-kevesebb sikerrel. Főként a német nyelv szavait ültették át a magyarba, de a latin és a francia nyelvvel is próbálkoztak. Így született meg a német eredetű álláspont és a belátás, valamint a latin eredetű befolyás és a rokonszenv.
Néhány dolog azonban nem honosodott meg a magyar nyelvben. Ilyen a számnév után használt többes szám, például a két emberek beszélgetnek… helyette a két ember beszélget változatot használjuk.
A végére maradt az idegen szavak magyarosítása, amely főként egy-két tudományág szaknyelvét érintette. Ilyen módon került a nyelvünkbe a pillér, a bálna, illetve a rím.
