Mikor gyalogosan megyek be városszéli faluvárosomból, Zsögödből a városközpontba – vagy ahogy itt mondják: a városba – minden alkalommal elcsodálkozom azon, hogy milyen sok lakatlan ház van a bő két és fél kilométeres utcában. Kevés tűnik üresnek, ugyanis függöny van az ablakokon, de a postaládából lógnak az esőáztatta és napszítta szórólapok, reklámújságok, a kapu alatt kikandikál a régóta le nem kaszált fű, s a kiskaputól a bejárati ajtóig vezető járdát felvette a gyom. Nagyanyám még úgy mondta volna, hogy megfogta a cigány átka, ugyanis számára a füves, gazos udvar egyenlő volt a szegénységgel, azt jelezte, hogy nincs majorság, ami felcsipegessen minden fűszálat. De hasonló a helyzet más utcákban is. Mégis nagyon kevés házon látni az „Eladó” feliratot, mintegy jelezve, hogy tulajdonosaik nem szándékoznak megválni az örökölt vagy vásárolt háztól. A városi panelrengetegben lakó ismerőseim is arról számolnak be, hogy nagyon sok a használaton kívüli lakás, szinte minden lépcsőházban tudnak egyről-kettőről, amelyik lakatlan. Ismerősömtől hallom, hogy vannak falvak, amelyekben a házak tizede lakatlan, félreesőbb települések pedig még nagyobb mértékben néptelenedtek el.
Ezzel szemben viszonylag kevés az eladó lakás és az újépítésű meg a régi lakások ára már a csillagos eget súrolja, hazai kétkezi munkás béréből vagy értelmiségi fizetéséből lehetetlen megvásárolni. Még az is, aki némi pénzmaggal rendelkezik, évtizedekre leköti magát és jövedelmét valamelyik banknak, hogy jelzálogkölcsönből megvásárolhassa hőn áhított otthonát.
Olvasom egyik hírportálunkon, hogy a Központi Fejlesztési Régióban az első félévben 45 százalékkal több lakást építettek, mint az elmúlt esztendő hasonló időszakában. A portál idézi az Országos Statisztikai Intézet által közzétett adatokat, miszerint a második negyedévben 20 082 lakást adtak át, 6435-tel többet, mint 2025 azonos időszakában és ez 47 százalékos növekedésnek felel meg. A legnagyobb mértékű növekedést a városokban jegyezték, ugyanis az új lakások száma a tavalyi 7223-ról 12 841-re emelkedett. Faluhelyen a növekedés nem volt ilyen nagyarányú, ott csupán 12 százalékos növekedést jegyeztek, az újépítésű lakások száma 6424-ről 7241-re emelkedett. Ugyanabban a referenciaidőben az állami forrásokból épített lakások száma mintegy harmadára csökkent, 387-ről 125-re.
Az idézett forrás szerint „az első félévben 31 958 lakást adtak át, 7349-cel többet, mint a tavalyi év azonos időszakában”, s ezek mintegy 60 százalékát városon építették. Félévi összehasonlításban is drasztikusan visszaesett az állami alapokból épített lakások száma: 842-ről 359-re zuhant.
Összehasonlítva a fejlesztési régiókat a hírforrás megjegyzi, hogy a Brăila, Buzău, Konstanca, Galac, Tulcea és Vrancea megyéket magába foglaló Délkeleti Fejlesztési Régióban csökkent az átadott lakások száma, Olténiában stagnált, a legnagyobb – mintegy 53 százalékos – növekedést a fővárosi régióban jegyezték. A Központi fejlesztési régióban 45 százalékos volt a növekedés, a Partiumot és Kolozs megyét magába foglaló északnyugatiban pedig 23 százalékkal több lakás épült.
Tehát azt tapasztaljuk, hogy sok az üres lakás, de kevés köztük az eladó. Nem csoda, ha ismét beindult az építkezési kedv, közvetlen környezetünkben is tapasztaljuk, hogy egész negyedek épülnek, s az ingatlanfejlesztők szerint már az épülő lakások zöme gazdára talált.
Nem vagyok meggyőződve róla, hogy igazam van, de talán azt jelzik a lakatlan, azonban nem eladó házak, lakások, hogy tulajdonosaik csak ideiglenesen tartózkodnak máshol – többnyire külföldön –, számolnak még az örökölt vagy vásárolt ingatlannal, hazatérnének. Mikor gyalogosan megyek be a városba, vagy onnan sétálok haza, számolom, hány ház várja haza tulajdonosát…
