Ma van a magyar film napja, amelyet 2018-ban tartottak meg először. A Nemzeti Filmintézet honlapja szerint „április 30. az évfordulója Zsitkovszky Béla és Pekár Gyula alkotása, A táncz címmel készült ismeretterjesztő film első nyilvános bemutatójának, ami 1901-ben volt. Az első megrendezett, dramatizált jeleneteket tartalmazó mozgóképünkből csak fotók maradtak fenn. Azóta minden időszakban kiemelkedő filmes tehetségek alkottak, akik pályájuk során világhírűvé tették a magyar filmet”.
A jeles nap kapcsán szeretnék kitérni két maradandó filmélményemre, amely a sportújságírói, -szerkesztői énemnek is jó tett: 2023. április 20-án részt vettem A nemzet aranyai című, egész estés dokumentumfilm bemutatóján, a budapesti Cinema City Arénában; a két és fél órás alkotás a 2000-ben, 2004-ben és 2008-ban is olimpiai aranyérmes magyar férfivízilabda-válogatott igaz történetét dolgozza fel. A filmet nemcsak a sportág kedvelőinek ajánlom, hanem azoknak is, akik történeteket szeretnének hallani a problémamegoldásról, a küzdeni akarásról, a vezetői készségekről, az összetartásról és a már-már irigylésre méltó csapatszellemről. A bemutató másnapján egyebek között a felsoroltakról is beszélgettem az aranygeneráció szövetségi kapitányával, Kemény Dénessel, illetve a producer-rendezővel, Zákonyi S. Tamással.
Egy másik filmélményem a Bölöni – Az erdélyi legenda premier előtti, közönségtalálkozós vetítéséhez kötődik: 2025. november 5-én Budapesten, az Uránia Nemzeti Filmszínházban néztem meg az 1986. május 7-én BEK-győztes, százszoros válogatott labdarúgó és Cristiano Ronaldót is felfedező, marosvásárhelyi születésű Bölöni Lászlóról készült, életrajzi dokumentumfilmet, amelyet Kollarik Tamás, illetve Szabó Attila rendezett.
Aznap este Kollarik Tamással, másnap reggel pedig Bölöni Lászlóval készítettem interjút, utóbbi beszélgetésből most egy rövid részletet játszunk be a hallgatóknak: „Nehogy valaki egy egyszerű futballfilmre gondoljon, itt nem arról van szó, hogy szalad a játékos, belerúg a labdába, aztán veszekedik a bíróval, vagy a közönség felé tapsol, esetleg örül egy gólnak, egy jó passznak. Ez is ott van a filmben, de mindenekelőtt benne van az a küzdelem, amit meg kell vívnod azért, hogy talpon maradj, és ne csak talpon maradj – kicsikét dicsekszem most –, hanem egyenes derékkal maradj talpon.”
A mai részből nem hagyhatom ki a tánc világnapját, amelyet minden év április 29-én ünneplünk, és jó lehetőség arra, a tánc iránti szenvedélyemet másokkal is megosszam. Noha számtalan idézetet olvashatnék fel a tánccal kapcsolatban, ezúttal Nikosz Kazantzakisz görög író gondolatait osztom meg a hallgatókkal: „Táncolni kell, uram, a zene majd csak megjön valahonnan!” Természetesen a magyar film napja és a tánc világnapja is csupa kisbetűvel írandó a helyesírási szabályzat szerint, még akkor is, ha számtalan példa van az ellenkezőjére. Kedves hallgatóink, ennyi fért a nyelvi rovatunk 400. részébe.