Köszöntöm a hallgatókat a magyar kultúra napján, amelyet 1989 óta ünnepelünk minden évben! Rögtön megemlítem Kölcsey Ferencet: a költő, politikus és nyelvújító a kézirat szerint harminchárom évesen, 1823. január 22-én fejezte be a Himnusz megírását csekei magányában. „A halhatatlan költeménynek a szabadságharc korától kezdve számos verses fordítása jelenik meg idegen nyelveken, örményre és héberre is lefordítják szövegét” – idéztem a Pintér Jenő magyar irodalomtörténete című tudományos rendszerezésből.
A mai részből Erkel Ferenc sem maradhat ki: a közismert zeneszerző és karmester 1844-ben megnyerte a Kölcsey-vers megzenésítésére kiírt pályázatot; a zsűri egyik tagja Vörösmarty Mihály volt. A megzenésített Himnuszt 1844. július 2-án mutatták be a Nemzeti Színházban.
Az 1910-es Erkel-centenáriumra kiadott Erkel-emlékkönyvben olvasható egy visszaemlékezés, amelyet Gárdonyi Géza jegyzett le a zeneszerzővel készített korábbi interjúja alapján. Szó szerint idézem: „Csend van. Ülök és gondolkodok: hát hogy is kellene ezt a Himnuszt megcsinálni? Elém teszem a szöveget. Olvasom. Megint gondolkodok. És amint így elgondolkozom, eszembe jut az én első mesteremnek a szava, aki Pozsonyban tanított. Azt mondta: fiam, mikor valami szent zenét komponálsz, mindig a harangok szava jusson először eszedbe. És ott a szoba csöndességében megzendülnek az én fülemben a pozsonyi harangok. Áhítat száll meg. A kezemet a zongorára teszem, és hang hang után olvad. Egy óra sem telik belé, megvan a Himnusz…”
Eddig tartott az idézet, most pedig szeretnék megosztani a hallgatókkal egy érdekességet: mivel a Himnuszt és a mondanivalóját viszonylag nehezen lehet közel vinni a fiatalsághoz, egy kreatív kezdeményezés során képregény készült az eredeti kézirat szövegezése alapján.
A mai rész vége felé fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy a magyar kultúra napja megnevezés minden egyes szava kis kezdőbetűs, noha számos példa van az ellenkezőjére. Ugyanakkor kiemelném a kultúra szavunkat, amelyben a második ú hosszú, a kulturális szóban viszont mindkét u rövid.
Zárásként két megszívlelendő idézetet osztok meg a kultúrával kapcsolatban. Kodály Zoltán szerint „ne legyen kultúra magyarság, és magyarság kultúra nélkül”. Míg Bartók Béla ezt mondta: „Kultúrát nem lehet örökölni. Az elődök kultúrája egykettőre elpárolog, ha minden nemzedék újra meg újra meg nem szerzi magának.