A vesztes tábor már akkor csalást kiáltott, és bevallom, magam is azonnal arra gondoltam, annyi volt a gyanús körülmény. Az eredmény azonban természetesen maradt, hivatalosan bizonyítani semmit sem lehetett. Most fordulat következhet ebben az ügyben.
Kedves hallgatóim, vallomással kezdem. Románia rendszerváltozás utáni államelnökei közül csupán egy: Emil Constantinescu lett az ország első embere az én szavazatommal is, 1996-ban. Előtte Ion Iliescura nem szavazhattam; de nem szavazhattam meg őt ?kisebb rosszként? 2000-ben sem, amikor döntőbeli ellenfele Vadim Tudor volt ? inkább ?távol maradtam?. 2004-ben Adrian Nastasera voksoltam, mai napig meggyőződésem, hogy talán az egyedülire, akinek esélye lehetett volna rá, hogy államférfivá váljék; de persze leginkább azzal nyerte el a bizalmamat, hogy az RMDSZ az ő miniszterelnöksége alatt érte el a legnagyobb sikereit a kisebbségi jogérvényesítésben. (Nagyjából ma is ott tartunk…)
És akkor robbant be, 2004-ben, a részeges hajóskapitány, a nagy zsarolóművész, fondorlatosan megszerezve a hatalmat. Utána pedig nem lehetett megállítani: 2009-ben is megnyerte a választásokat, sokak szerint a titkosszolgálatok és megvásárolt/megzsarolt befolyásos intézményvezetők segítségével. Úgyhogy 2004 után már nem szavaztam senkire, sőt, erőm szerint ? és mint utóbb bebizonyosodott, nem éppen veszélytelenül ? ahol értem, ostoroztam a böszista rendszert mint a legkorruptabbat és a leggyászosabbat, amelyet az utóbbi negyed évszázad alatt átélnünk adatott.
Most, mint tudjuk, a parlament ki akarja vizsgálni a 2009-es választási csalást. Méghozzá egy groteszk esemény kapcsán: az év december tizedikén este, vagyis a második forduló zártával, nagy hatalmú intézményvezetők és politikusok találkoztak titokban, azokban a percekben-órákban, amikor ? a felméréseknek és minden józan számításnak megfelelően ? Mircea Geoana megtudta, illetve úgy tudta, hogy ő a győztes. Reggelre pedig kiderült, hogy mégsem.
Amint a bukaresti rádió magyar adása is példás gyorsasággal, április 13-án, beszámolt róla ? idézem is, így a legegyszerűbb ? ?A 2009-es államelnök-választás szervezését és eredményét kivizsgáló parlamenti bizottság létrehozását kérik a Szociáldemokrata Párt (PSD) és a Liberálisok és Demokraták Szövetsége (ALDE) alkotta koalíció vezetői, Liviu Dragnea és Călin Popescu-Tăriceanu. Közleményükben kifejtik, hogy olyan információk láttak napvilágot a 2009-es választásokkal kapcsolatban, amelyek megkérdőjelezik a romániai demokrácia alapjául szolgáló szabad és tisztességes választások elvének tiszteletben tartását, ugyanakkor felmerül a gyanú, hogy sérült a hatalmi ágak szétválasztásának elve azáltal, hogy bizonyos intézmények törvénytelenül beavatkoztak a választási folyamatba.? Idézet zárva, és ezt már magam teszem hozzá: sorozatos beavatkozásról van szó a nagypolitikába, végül is egy okkult háttérhatalmat hozva létre, amely egyszerre jelentett politikai rendőrséget, szelektív igazságszolgáltatást a korrupcióellenes harc álcája alatt, ugyanakkor pont veszedelmes nagykorrupciót.
A helyzet az, kedves hallgatóim, hogy a 2009-es választási csalás ügyében több feljelentés, észrevételezés, kérés, megkeresés érkezett a különböző fórumokhoz, de a főügyészség ezekre sorozatosan fittyet hányt! Most viszont, amint a parlamenti bizottságról hírt szerzett, az országos főügyész villámgyorsan bejelentette saját vizsgálatának elindítását, az ismeretlen tettes ellen bűnvádi eljárást ?a választási dokumentumok meghamisítása és hivatali visszaélés gyanújával?. Tehát nyolc évig nem, most igen! (Közben kiderült, hogy ez év végén azok a 2009-es bűnök úgyis elévülnek…) Egyáltalán nem elrugaszkodott az a vélemény, hogy ennek a hirtelen főügyészi tettrekészségnek az volt a célja, hogy a vádhatósági vizsgálat elindításával vegye elejét a parlamenti elemzésnek, amelynek során sok mindenre fény derülhet.
Ez tehát röviden a háttere a 2009-es ?utolsó vacsora? parlamenti kivizsgálásának. Ami eddig egyesek számára bizonyosság, mások számára konteó, azaz összeesküvéselmélet, de a ?vacsorálók? részéről hétpecsétes titok volt, arról kiderülhet, hogy tulajdonképpen az ország történetének egyik legnagyobb politikai botrányát takarja. Vagy botránysorozatát…