Kedves hallgatóim, a vasárnapi választások eredménye sok érdekességgel és tanulsággal szolgál, fontos dolgok történtek az amúgy sem pangó politikai életben. Hétfői értékelő beszélgetésünkben azt a merész állítást kockáztattam meg, hogy ? különösen Bukarestben, és természetesen az RMDSZ és a magyar pártok szavazóit ebből a szempontból kissé külön kezelve ? a mostani választások tulajdonképpen DNA és a titkosszolgálatok, valamint az elnöki párt és kormány utóbbi időben tapasztalt túlkapásait és disszonáns megnyilvánulásait vették célba.
Tudom, hogy ez az állítás magyarázatra szorul, hiszen látszólag egymástól távol eső dolgok összekapcsolásáról van szó; a nevezett intézmények, de még a tagjaik sem vettek részt a választásokon, arra hivatkozni pedig, hogy a közhangulat érezhetően nem nagyon kedvez nekik, kissé általánosan hangzik ahhoz, hogy okozati kapcsolatot feltételeznénk. Másfelől túlzottan általánosítani azért sem lehet, mert elég kevesen szavaztak, Bukarestben például alig a választók harminc százaléka.
A legfeltűnőbb természetesen az államelnökkel azonosított párt, az úgynevezett Nemzeti Liberális Párt, a PNL hatalmas, példátlan bukaresti veresége volt. Úgynevezettnek mondom ezt a pártot, mert noha a neve szerint liberális, tagjai aligha nevezhetők szabadelvűnek, hiszen egy részük a volt PDL-ból jött, az azokkal szövetkező régi PNL-sek pedig egyszerűen elárulták a liberális eszmét, átiratkozva a nagy európai liberális pártcsaládból a Néppártba. Úgyhogy engem mindig rossz érzés fog el, valahányszor Gorghiu és Blaga társelnökök pártját liberálisnak nevezik, őket pedig liberálisoknak. Ha ezek liberálisok, akkor és a világkormány szabadkőműves tagja vagyok!
Szóval Bukarestben a Klaus Iohannist az államfői székbe emelő alakulat röpke pillanatok alatt negyven százalékról tíz százalékra csökkent. Ehhez persze hozzájárult a jelöltállításkor tanúsított töketlenkedése is: csak negyedikre sikerült a bukaresti alapszervezet vezetőjét, az örökös árnyékminiszterelnök-jelöltet, Catalin Predoiut indítaniuk a főpolgármesteri tisztségbe, aki végül negyedannyi szavazatot sem szerzett, mint a győztes szocialista jelölt. És még ő volt a legkevésbé hibás az egészért, szép volt a politikai gesztusa a végén, amikor magára vállalta a kudarcot.
Persze a párton belül kíméletlen harc kezdődött mindenki mindenki ellen; van, aki az államelnökről való teljes leválást sürgeti, a friss anyuka Alina Gorghiu szerint országosan a párt nem is ért el olyan nagyon rossz eredményt, kivált a hagyományosan jobboldali Erdélyben. Ám ezzel meg az a baj, hogy az egyetlen Temesvár kivételével a többi nagyvárosi, megyeszékhelyi győztes mind az egykori PDL, az Emil Boc vezette böszista párt tagjaként nyert, néhány helyen ? mint Marosvásárhelyen is ? függetlenként.
A közhangulatot és a szavazói opciókat nem lehet elválasztani a kormány működésétől sem. Összevetve az előző, Victor Ponta vezette kormány eredményeivel, szociális juttatásaival, a mostani úgynevezett techokrata kormány nem csak bizonytalan és hozzá nem értő, de ? a sztrájkok és pont a választások is tanúsítják ? nem képes meghallani a utca, az emberek igényeit.
Kedves hallgatóim, visszatérve a választásokra, több mint érdekes, hogy milyen jelentős számú polgármester újrázhatott annak ellenére, hogy korrupcióellenes vizsgálat zajlik ellenük. Vállalva a kockázatot, hogy jogerős elítélésük esetén rendkívüli választásokat kell tartani az illető városokban, a szavazók mintegy dacból, csakazértis megszavazták őket, nyilvánvalóan előző érdemeik miatt is, de kétségtelenül beintve a korrupcióellenes vádhatóságoknak is. Itt két adatot kell összevetni: az egyik az újraválasztott ?pönális? polgármesterek magas száma, a másik a politikai hovatartozása. A román szavazópolgárok joggal érezhették úgy, hogy a vádhatóságok, a DNA és a DIICOT hosszú karja inkább nyúl a szocialista tábor felé, mint a másik irányban.
Látszólag a lakosság a korrupt tisztségviselőket támogatja. Szerintem csak az igazságérzete nyilvánult meg. Mi magyarok ezt könnyen megérthetjük, ha arra gondolunk, hogy a mi városgazdáinkat is milyen zaklatások, politikai indítékú megfélemlítések érték az utóbbi időben, választások közeledtével.