A költségvetés kiigazítása körüli huzavona egyre inkább nyilvánvalóvá teszi mindannyiunk számára, hogy vezetőink alkalmatlanok a reájuk bízott feladatok végzésére, tisztségük betöltésére.
Klaus Iohannis elnök például felfüggesztette a Legfelső Védelmi Tanács ülését, amelyen a kormány költségvetés-kiegészítési javaslatát tárgyalták, s nem voltak egyvéleményen. Az érvényben lévő szabályok szerint a kormány akkor is elvégezheti az általa javasolt költségvetés-kiegészítést, ha a Legfelső Védelmi Tanács elutasítja azt – csupán meg kell várnia, amíg az említett szerv napirendre tűzi és letárgyalja a kormány javaslatát. Itt – ebben a csupánban – találta meg a kibúvót Iohannis elnök. Elnapolta, felfüggesztette a vitát, hogy kitörje vele a kormány nyakát. Ügyes fiú!
Persze, az mit sem számít, hogy a költségvetés idejében történő kiegészítése nélkül veszélybe kerül a közalkalmazottak fizetése, meglehet, hogy képtelenek folyósítani azt. De zavart okozhat a fontos állami beruházások végzésében, sőt, le is állíthatja azokat. Aztán nyakunkon van a sertéspestis, halomra gyilkolják a disznókat, de a kárpótlás – bár eleinte zavartalan volt, most már – ugyancsak akadozik. Mert elfogyott a kormány pénze, ki kellene egészíteni a költségvetést. Műkedvelő ez a kormány, ha minden intézkedéséhez költségvetés-kiegészítés kell. Hát az égvilágon semmire sincs felkészülve? De Iohannis úr sem különb – mert a felfüggesztés, ez esetben dilettáns munka. A lakosságnak mérhetetlen gondot, szenvedést okoz, és nemcsak a kormány nyakát törheti ki vele, de a sajátját – bocsánat – az államfőjét is. Nem gondolt erre?
Az ügy érdekessége, hogy a kormány kéri a Legfelső Védelmi Tanács üléséről készült jegyzőkönyv titkosságának feloldását – vagyis hadd lássa a lakosság, hogy kiért és miért fog nélkülözni a következő időszakban. Lám, csak tud valamit ez a kormány. Például azt, hogy a titkosított – vagyis a titokban tartott – szövegekben rendszerint gazemberségek rejlenek. Tisztelet a kivételnek – de azokban is megvan rá az esély. Gyanús minden titkos dokumentum. A titkosítás eleve ellentmond a demokráciának – ugyancsak dilettantizmusra vall. Politikai pártjaink, állami szerveink pedig előszeretettel művelik a titkosítást, a dilettantizmus eme világszerte bevált formáját. Ebben a tekintetben mi is rendkívül korszerűek vagyunk.
Pedig inkább más területen kellene, hogy korszerűek legyünk. Például az infrastruktúra fejlesztése terén; különben elkerülnek bennünket a külföldi beruházók. Jó munkahely és jó kereset hiányában pedig az ország munkaképes lakossága külföldre vándorol. Egyre gyakrabban halljuk mostanában, hogy van munkahely, de nincs kit alkalmazni. Észrevették ezt már a medvék is. Egyre gyakrabban járnak be a székelyföldi városokba. Talán munkát keresnek? Nincs elég dolguk az erdőben… Hazánk a csodák országa. A dilettantizmus – legalábbis nálunk – csodákat művel.