Hangok

Tele van a sajtó a világraszóló hírrel, hogy június 26-án húsz éves lett Harry Potter, értsd: húsz évvel ezelőtt jelent meg egy angol írónő világhírű sorozatának, regényfolyamának első része. Nem tudom, idetartozik-e a vallomásom szörnyű kultúrabeli fogyatékosságomról: egyetlen sorát sem olvastam. Tudom, nem mentség, hogy közben olvastam Arany Jánost és Ottlik Gézát, Jorge Luis Borgest és Mircea Horia Simionescut, (tovább…)

Tavasszal láttam egy színdarabot Bukarestben, a Nemzeti Színházban. A címe: ÁRNYAK. A szerzője pedig egy Brazíliából származó spanyol írónő – Marilia Samper -, aki addig járta a világot: lakott ő már Irakban is, Mexikóban is, Guatemalában is, amíg végül gyökeret vert Spanyolországban, előbb Sevillában telepedett le, jelenleg pedig drámát ír és rendez Barcelonában. Tehát eléggé tapasztalt nő lehet? (tovább…)

Számos rendezvényen ? falunapon, idősek vasárnapján, fák és madarak ünnepén ? sokáig elmaradhatatlan volt Reményik Sándor Templom és iskola című versének elszavalása. Selypítette óvodás, átéléssel mondta kamasz, harsogta enyhén spicces vénlegény, elsírta nyugdíjas. (tovább…)

A hónapok óta tartó viták, tiltakozások, aláírásgyűjtés ellenére az Emil Boc által vezetett kolozsvári polgármesteri hivatal versenyvizsga bizottsága végül mégiscsak…

Valamiféle furcsa játéka a sorsnak, hogy néhány nap leforgása alatt a romániai magyarság két jelentős személyiségére emlékezünk. Egy héttel ezelőtt Marosvásárhelyen magam is ott üldögéltem az Ariel bábszínház nézőterén, amikor a város magyar értelmisége Sütő András születésének kilencvenedik évfordulójára gyűlt össze, meghallgatva Markó Béla beszédét és Kilyén Ilka valamint lánya, Ritziu Ilka Krisztina Sütő szövegekből összeállított előadását. (tovább…)