Zsehránszky István: Agyagból-agyagba!

Agyagból-agyagba! – nekem ezt sugallja a Bukaresti Nemzeti Színház új előadása. De úgy is mondhatnánk, hogy földből-földbe. Vagyis oda, ahová a sors vet…

Ez különösen azokra az emberekre érvényes, akik örökké mímelik a döntést, de sohasem döntenek. Legjobb esetben másra hárítják a döntés felelősségét. És akkor már helyben vagyunk: ilyen esetekért nem kell Hollandiába mennünk, ahol a darabbeli agyaggá válás lejátszódik. (tovább…)

Continue Reading

Zsehránszky István: Zsarnok zsarnokot! ? Tegnap és ma

Ha ?színház az egész világ?, akkor használjuk ki a lehetőséget, és öljük meg benne a zsarnokot. Kábé erről szól Tuncer Cücenoglu új darabja, melynek címe: Brutus, avagy Julius Caesar meggyilkolása. Köszönöm a szerzőnek, hogy elküldte nekem a darabját. Lám, mégiscsak volt valami haszna annak, hogy lefordítottam a Hólavinát. Számon tart a török író. Sőt, még azt sem felejtette el, hogy nem tudok törökül ? ezért román fordításban küldte a darabot. (tovább…)

Continue Reading

Magyari Nándor László: A fejetlenség lefejezése

Kevés fogódzónk van megítélni a DNA (így vált már-már nemzetközi fogalommá a korrupcióellenes ügyészség) ténykedését, hiszen tevékenységéről csak az általa kibocsájtott lakonikus és a sajtóban esetlegesen szivárogtatott közlésekre kell hagyatkoznunk, ezért a legutóbbi ? Antal Árpád ellenes ? föllépést sem tudjuk igazán értelmezni, és figyelembe véve, hogy a DNA-s perek nem egyszer akár 3 éves átfutásúak, esély sincs a gyors és végleges megítélésre. Az azért világos, hogy az esetek egyéni megítélést igényelnek, és ugyanolyan logikai és morális hiba a korrupciós vádak általánosítása, mint a kollektív ártatlanság vélelmének a fenntartása, hiszen ez utóbbi is csak egyéni lehet: az ügyek különböznek és ha helyesen akarunk eljárni (akár ügyészi, bírói, politikusi, mediatikus vagy egyéni), megítélésüknek is különböznie kell. (tovább…)

Continue Reading

Bíró Béla: Az ámokfutás ?erkölcse?

Lassan már alig van hét, hogy ne érkeznének megdöbbentő hírek Amerikából, sőt újabban Európából is: valaki álig felfegyverkezve vagy pusztán gépkocsiba ülve elkezd vaktából lövöldözni vagy járókelőket széttaposni, s miután halottak és sebesültek tucatjait hagyja maga mögött, önkezével vet véget életének.

Az efféle események nem írhatók kizárólag az amerikai állam fegyverviseléssel kapcsolatos hagyományainak rovására. Sőt még a vallási fanatizmuséra sem. (tovább…)

Continue Reading

Bíró Béla: Beváltatlan ígéretek

Hogy az, amit látunk, messzemenően nem maga a nagybetűs valóság, Plátonig, sőt a megalitikus kultúrákig visszavezethető sejtések nyomán ugyan, de Kopernikusz tudatosította bennünk a legdrámaiabban. Az, amit kopernikuszi fordulatnak szokás nevezni, egy szinte már fantasztikus nézőpontváltás, a kint és a bent perspektíva megcserélésének eredménye. (tovább…)

Continue Reading

Székedi Ferenc: Könyvek között

Kedves hallgatóim, amint ma délelőtt nézelődve, beszélgetve a marosvásárhelyi könyvvásáron kóvályogtam ezernyi meg ezernyi könyv, sok-sok ismerős író, költő, szerkesztő és újságíró között, eszembe jutott, milyen nagy bajban lennék, ha valaki most megkérdezné: melyik a kedvenc könyved? Hiszen az olvasó ember számára soha nem lesz egyetlen könyv a kedvenc, hanem az olvasás szenvedélye mindig is címek, témák, (tovább…)

Continue Reading

Székedi Ferenc: Jelentés az ifjúságról

Egyértelmű, hogy az utóbbi két napban az ?uniós csúcs? szókapcsolat fordult elő a leggyakrabban az európai médiában, függetlenül attól, hogy milyen nyelven írták le vagy milyen nyelven hangzott el. Egyrészt az esetleges brit kilépést, a brexitet megelőzendő tárgyalások, másrészt a migránstéma az a két forró téma, amelyek körül az eszmecserék és a kommentárok zajlanak és egyértelmű, mindkettőnek igen nagy szerepe van abban, hogy az európai népek mostanig ugyancsak látványosan fejlődő szövetsége kibírja vagy sem a jelenben és a közeljövőben rá nehezedő tehertételt. (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Vesztünkbe rohanunk

Miközben a tudomány és a kutatási eredményeit hasznosító technikai fejlesztés soha nem látott forradalmat idéz elő mindennapi életünkben, az emberi társadalom átalakulásában, maguk a tudósok a széles nyilvánosság előtt mondhatni arctalanok, a lapok és képernyők ?felületeit? elözönlik a politika, rosszabb esetben a bulvár ?celebjei?. (tovább…)

Continue Reading

Zsehránszky István: Meghalunk? hát nem nevetséges?

Bukarestben most volt a Cseresznyéskert legújabb bemutatója. Egy grúz rendező ? David Doiashvili ? vitte színre. A darab címe ? helyesen ? Meggyliget lenne. Csehov legalábbis darabjának a Visnyovüj szád címet adata. Vajon Tóth Árpád miért fordította mégis Cseresznyéskertnek? Lehet, jobban szerette a cseresznyét, mint a meggyet. Ő tudja? (tovább…)

Continue Reading

Magyari Nándor László: Mérföldkő

Azt hiszem elszámolta magát a pártvezér legalább három másik vonatkozásban is, egyfelől túlzottan bízik a monolitikus pártjában, abban, hogy követni fogja a végetelnségig. Másfelől pedig és ez a bűnös hiba fogja vesztét okozni, a kormány tevékenységét alárendelte személyes és nagyon szűken értelmezett pártérdekének, márpedig a tarthatatlan ígéretek miatt a kormány működésképtelen a közvélemény érzékeli ezt.

Continue Reading