A nap jegyzete egyike a Bukaresti Rádió legrégibb rovatainak. Itt hangzottak el az évek során Fodor Sándor, Halász Anna, Lászlóffy Aladár, Szász János publicisztikái.
Jelenlegi szerzőink: Demény Péter (hétfő), Sarány István (kedd), Ambrus Attila (szerda), Székely Ervin (csütörtök), Székedi Ferenc, Garzó Ferenc (péntek).
Agyagból-agyagba! – nekem ezt sugallja a Bukaresti Nemzeti Színház új előadása. De úgy is mondhatnánk, hogy földből-földbe. Vagyis oda, ahová a sors vet…
Ez különösen azokra az emberekre érvényes, akik örökké mímelik a döntést, de sohasem döntenek. Legjobb esetben másra hárítják a döntés felelősségét. És akkor már helyben vagyunk: ilyen esetekért nem kell Hollandiába mennünk, ahol a darabbeli agyaggá válás lejátszódik. (tovább…)
Ha ?színház az egész világ?, akkor használjuk ki a lehetőséget, és öljük meg benne a zsarnokot. Kábé erről szól Tuncer Cücenoglu új darabja, melynek címe: Brutus, avagy Julius Caesar meggyilkolása. Köszönöm a szerzőnek, hogy elküldte nekem a darabját. Lám, mégiscsak volt valami haszna annak, hogy lefordítottam a Hólavinát. Számon tart a török író. Sőt, még azt sem felejtette el, hogy nem tudok törökül ? ezért román fordításban küldte a darabot. (tovább…)
Kevés fogódzónk van megítélni a DNA (így vált már-már nemzetközi fogalommá a korrupcióellenes ügyészség) ténykedését, hiszen tevékenységéről csak az általa kibocsájtott lakonikus és a sajtóban esetlegesen szivárogtatott közlésekre kell hagyatkoznunk, ezért a legutóbbi ? Antal Árpád ellenes ? föllépést sem tudjuk igazán értelmezni, és figyelembe véve, hogy a DNA-s perek nem egyszer akár 3 éves átfutásúak, esély sincs a gyors és végleges megítélésre. Az azért világos, hogy az esetek egyéni megítélést igényelnek, és ugyanolyan logikai és morális hiba a korrupciós vádak általánosítása, mint a kollektív ártatlanság vélelmének a fenntartása, hiszen ez utóbbi is csak egyéni lehet: az ügyek különböznek és ha helyesen akarunk eljárni (akár ügyészi, bírói, politikusi, mediatikus vagy egyéni), megítélésüknek is különböznie kell. (tovább…)
Lassan már alig van hét, hogy ne érkeznének megdöbbentő hírek Amerikából, sőt újabban Európából is: valaki álig felfegyverkezve vagy pusztán gépkocsiba ülve elkezd vaktából lövöldözni vagy járókelőket széttaposni, s miután halottak és sebesültek tucatjait hagyja maga mögött, önkezével vet véget életének.
Az efféle események nem írhatók kizárólag az amerikai állam fegyverviseléssel kapcsolatos hagyományainak rovására. Sőt még a vallási fanatizmuséra sem. (tovább…)
Hogy az, amit látunk, messzemenően nem maga a nagybetűs valóság, Plátonig, sőt a megalitikus kultúrákig visszavezethető sejtések nyomán ugyan, de Kopernikusz tudatosította bennünk a legdrámaiabban. Az, amit kopernikuszi fordulatnak szokás nevezni, egy szinte már fantasztikus nézőpontváltás, a kint és a bent perspektíva megcserélésének eredménye. (tovább…)
Kedves hallgatóim, amint ma délelőtt nézelődve, beszélgetve a marosvásárhelyi könyvvásáron kóvályogtam ezernyi meg ezernyi könyv, sok-sok ismerős író, költő, szerkesztő és újságíró között, eszembe jutott, milyen nagy bajban lennék, ha valaki most megkérdezné: melyik a kedvenc könyved? Hiszen az olvasó ember számára soha nem lesz egyetlen könyv a kedvenc, hanem az olvasás szenvedélye mindig is címek, témák, (tovább…)
Egyértelmű, hogy az utóbbi két napban az ?uniós csúcs? szókapcsolat fordult elő a leggyakrabban az európai médiában, függetlenül attól, hogy milyen nyelven írták le vagy milyen nyelven hangzott el. Egyrészt az esetleges brit kilépést, a brexitet megelőzendő tárgyalások, másrészt a migránstéma az a két forró téma, amelyek körül az eszmecserék és a kommentárok zajlanak és egyértelmű, mindkettőnek igen nagy szerepe van abban, hogy az európai népek mostanig ugyancsak látványosan fejlődő szövetsége kibírja vagy sem a jelenben és a közeljövőben rá nehezedő tehertételt. (tovább…)
Miközben a tudomány és a kutatási eredményeit hasznosító technikai fejlesztés soha nem látott forradalmat idéz elő mindennapi életünkben, az emberi társadalom átalakulásában, maguk a tudósok a széles nyilvánosság előtt mondhatni arctalanok, a lapok és képernyők ?felületeit? elözönlik a politika, rosszabb esetben a bulvár ?celebjei?. (tovább…)
Bukarestben most volt a Cseresznyéskert legújabb bemutatója. Egy grúz rendező ? David Doiashvili ? vitte színre. A darab címe ? helyesen ? Meggyliget lenne. Csehov legalábbis darabjának a Visnyovüj szád címet adata. Vajon Tóth Árpád miért fordította mégis Cseresznyéskertnek? Lehet, jobban szerette a cseresznyét, mint a meggyet. Ő tudja? (tovább…)
Azt hiszem elszámolta magát a pártvezér legalább három másik vonatkozásban is, egyfelől túlzottan bízik a monolitikus pártjában, abban, hogy követni fogja a végetelnségig. Másfelől pedig és ez a bűnös hiba fogja vesztét okozni, a kormány tevékenységét alárendelte személyes és nagyon szűken értelmezett pártérdekének, márpedig a tarthatatlan ígéretek miatt a kormány működésképtelen a közvélemény érzékeli ezt.