Magyari Nándor László: Terror(izmus) van, de legyőzhető

A szélsőséges iszlám, politikai terrorizmus létező globális kihívás, amelynek fenyegetése, sőt gyakorlata  ? annak egy nagyon erőszakos újterrorista formája az Iszlám Állam ? az Al-Kaida vérengzéseit követően, ismét felütötte fejét Nyugat Európában. A kalifátus megteremtésére törekvő terrorszervezet taktikát váltott és nem csak az általa uralt, illetve leigázni próbált területeken gyilkol és terjeszti a terror és félelem minden formáját, hanem Iraktól Szíriától, és Libanontól, illetve Jementől vagy Egyiptomtól, stb., (tovább…)

Continue Reading

Bíró Béla: Az igazságérzet válsága

Az emberi társadalmak létének alapja az erkölcs. Az erkölcsi kategóriák pedig az igazságérzeten alapulnak. Hosszú időn át úgy vélték, hogy az igazságérzetet, illetve az önzetlenséget, az erkölcs e két legfontosabb kategóriáját megalapozó empátia genetikai eredetű. A tudósok számára azonban komoly rejtélyt jelentetett, hogyan is alakulhatott ki, és főként egy mindinkább egyéni önzésre alapozott világban hogyan maradhatott fenn az igazságérzet és az önzetlenség?  (tovább…)

Continue Reading

Székedi Ferenc: Kidei kövek

Immár túl vagyunk a magyar szórvány napján, de nem hallottam, nem olvastam – meglehet, csupán a figyelmemet kerülte el – , hogy méltatták volna valahol azt az igen figyelemreméltó tudomány- és technikatörténeti sorozatot, amelyet becsületreméltó következetességgel az Erdélyi Múzeum Egyesület jelentet meg és amely már eljutott a nyolcadik füzetig. (tovább…)

Continue Reading

Ágoston Hugó: Futball és terror

Kedves hallgatóim, a kormányalakítási kutyakomédia helyett kellemesebb témával, sporttal foglalkoznék egy kicsit ma. Azzal a csodálatos, igen, csodának beillő eseménnyel kezdem, amely vasárnap este oly sokunkat boldoggá tett: a magyar labdarúgó válogatott bejutott a jövő évi Európa-bajnokság huszonnégyes döntőjébe. Időtlen idők óta nem jutott ki világversenyre szívbéli csapatunk, hogy örülhessünk vagy legalább magas szinten búsuljunk a legjobbakkal versenyt szurkolva. (tovább…)

Continue Reading

Magyari Nándor László: Tranzisztoros kütyük szép új világa

Forrongó világban élünk, akár kifele a nemzetközi helyzetre tekintünk, akár a belpolitikára irányítjuk figyelmünk, ez a bőség zavarát okozza, alig tudom miről is írjak rövid jegyzetet, a párizsi véres terrorról és várható következményeiről, vagy az itthoni ?szekértőnek? mondott kormányalakítási kísérletekről. Olvasom viszont, hogy a technokrata kormány néhány óráig kijelölt egészségügyi szakminiszter-jelöltje, nemrég még manöken, alsóneműt reklámozó modellként kereste zsebpénzét, aki egyébiránt rezidens sebész, mindenféle szakmai tapaszatalat nélkül. (tovább…)

Continue Reading

Székedi Ferenc: Lábszánkó

A mai napon többen, többször és több helyen is elmondták, leírták, hogy immár törvénnyel is alátámasztva, Romániában november 13-án ünnepeljük a Magyar Nyelv Napját. Akár úgy is mondhatnám: péntek13 ezúttal roppant szerencsés csillagzat alatt köszöntött ránk és ennek megfelelően erdélyszerte írók, költők, szerkesztők, színészek, képzőművészek, könyvtárak, iskolák, szerkesztőségek fogtak össze, hogy a magyar nyelv szépségéről, gazdagságáról beszéljenek, illetve szokatlanabb formában, az írott és a vizuális nyelv közötti átmenetek példázatával, netán éppen flashmobokkal ? vagy ahogyan magyarul próbáljuk megnevezni, de nem akar meghonosodni ? villlámcsődületekkel próbálják bevonni a világhálóhoz szokott ifjú közönséget a rendezvényekbe.

(tovább…)

Continue Reading

Zsehránszky István: Romo Sapiens és a kitartott magas C

Gergely Tamás legújabb könyvében Vadmalac „a főhős” felmászik egy tölgyfára. Megkérdezi a barátjától, hogy „Elég magasan vagyok?” Aztán kinyújtja a karját, mancsában – bocsánat, a kezében! – „egy papondekliből kivágott” nagy Cével. És azt mondja a barátjának: „Mutattam neked egy kitartott magas Cét! Mint az operában.”

(tovább…)

Continue Reading