Egyre inkább meggyőződésemmé válik, hogy a nacionalizmus és az ideológia ? bármelyik is legyen az (kommunista, szocialista, náci…) ? halálos betegség. Kerülni kell. Meg kell előzni. Mert gyógyítani nem lehet. Akik pedig ezeket a betegségeket táplálják ? bennünk vagy bárkiben ? gyilkosok a javából. Lásd az Iszlám Állam hőstetteit!

De nem kell olyan messzire menni ? a Román Parlamentben is vannak rákkeltő személyek. Gondoljunk csak Bogdan Diaconura, aki törvénytervezetével a kisebbségi nyelvhasználat megszüntetését kezdeményezte. Pontosabban azt, hogy a hivatalokban, az állami szervekben csak román nyelven szabad beszélni ezentúl. Ez volt Diaconu nagy újítása, korszakalkotó elképzelése ? és a Román Parlament Képviselőháza hallgatólagosan elfogadta ezt a törvénykezdeményezést. Hallgatólagosan? Dehát hol volt az RMDSZ? Elnémították.

Ki és hogyan némította el? Hát a liberálisok, amikor elvették tőle a háznagyi tisztséget, és ezáltal az RMDSZ képviselő nélkül maradt a házbizottságban, amely a törvénytervezetek elutasításáról vagy pedig elfektetéséről dönt. Az elfektetés viszont azt jelenti, hogy hallgatólagosan elfogadták. Nem kell vitára tűzni a bizottságokban, a plénumon. Ez történt Bogdan Diaconu kisebbségellenes törvényével.

Sunyi ez a parlament. Érdemes volna megnézni, hogy még mi van elfektetve. Még mi vár ránk? Miből lesz még hallgatólagosan törvény? Mi van még a parlament dögfészkében ? pardon, méregtárában?

Szerencsére akadt egy józanul gondolkodó ? és cselekvő! ? képviselő is, Ovidiu Ganz, a romániai németek parlamenti képviselője, aki elérte azt, hogy a házbizottság döntést hozzon arról, hogy többé ne lehessen hallgatólaghosan elfogadni törvényt. Dratulálunk Ovidiu Ganznak, és gratulálunk a házbizottságnak.

De a Diaconu-féle törvénykezdeményezést csak tovább kell adni a Szenátusba, a tervezetet ez esetben megítélő második házba, amely eldönti, hogy törvény lesz belőle. Ott talán mégiscsak van szava az RMDSZ-nek is. S ha első fokon elpackáztuk, talán most nem packázzuk el újra.

Mindenesetre őrizkednünk kell az olyan jóbarátoktól, mint a liberálisok, hogy másokat most ne emlegessünk. Politikusainknak legyen egyéniségük ? és szavuk! Hogy ne merjenek velünk ilyesmit tenni a nacionalisták. Ha nem is szeretnek bennünket, legalább tartsanak tőlünk.