Vélemény

Olyan időkben, amikor az innovációt ?valósághajlításnak? nézik hangadó politikusok, valóban bármi megtörténhet, az is, hogy a szavaknak új?valósághajlítóan innovatív? jelentést tulajdonítsanak, és az is, hogy össze nem illő, egymásnak ellentmondó kijlentéseket, játszi könnyedséggel, és látszólagos következetességgel illesszenek egymáshoz. (Baudrillard évtizedekkel ezelőtt megjósolta az ?alternatív tények? és ?igazságok?, irracionális mátrix alapján való összekombinálódását, a hiperreális szimulákrum új dimenziójában. (tovább…)

Miután a menekültek áradata egész Európában alábbhagyott, az ezzel járó és mesterségesen,  politikai kommunikációval és médiamanipulációval keltett morális pánikot, át…

Sorozatos németországi terrorakciók és ámokfutások nyomán Angela Merkel is kénytelen volt megszakítani szokásos nyári szabadságát. A tévéállomások által is közvetített…

Az euro-atlanti partnerség történetének legsúlyosabb válságát éli. Az Unió vezető államának sajtójában a kérdésről a legellentétesebb vélemények hangzanak el. Az egyik tábor Trumpot teszi felelőssé a válságjelenségekért, az Amerika first doktrinájáját, mely az amerikai nacionalizmus felerősítésével súlyosan megosztja a szövetséget.

A legfejletteb hét ?nyugati? állam (az úgynevezett G7-ek) nemrégi, Kanadában megrendezett találkozójának tanulságait (tovább…)

Bedros Horasangian, a hetvenedik életéve fele közeledő, örmény származású bukaresti író, a hazai rendszerváltás után egy ideig Románia görögországi külképviseletén dolgozott, majd New Yorkban vezette a román kulturális központot, jelenleg  csupán az írásaiból él, az Observatorul Cultural, azaz a román nyelvű Művelődési Figyelő  munkatársa, de publicisztikai szövegeit több lapban is megjelenteti. (tovább…)

Kedves hallgatóim, ugyancsak érdekes képzőművészeti kiállítást nyitottam meg a tegnap este a marosvásárhelyi Bernády Házban. Csíkszeredából hozták el a Free Camp Nemzetközi Alkotótábor közel másfél évtizedének keresztmetszetét. Több tucatnyi alkotó több mint száz alkotását és olyan fotódokumentumokat, amelyek megpróbálják megállítani az időt, bemutatva azokat a  performanszokat és a kortárs művészetben egyre divatosabbá váló  installációkat, amelyek együtt jártak egy-egy táborzáró kiállítással. (tovább…)

A tévében hosszan csodálhattuk a szigapúri cirkuszt. Donald Trump amerikai elnök 13 másodpercen át szorongatta Kim Dzsong Un kezét. Nem fáradt el tőle? Ugyan, dehogy. Fogott ő már más kezet is? Aztán megveregette az észak-koreai diktátor vállát. Mintha azt mondta volna: ?Bátorság, fiú! Ne hagyd magad!?

Hogy kinek jutott ez a biztatás? Hát ez esetben annak a diktátornak, akinek vezetése alatt Észak-Koreában a gyermekek 30 százaléka alultáplált, (tovább…)

Kedves hallgatóim, ismét elnézést kérek, hogy megszakítom jegyzetelő kollégáim Törökországról és immár Tusványosról szóló sorozatát, és ismét messzebbre, az Amerikai Egyesült Államok elnökválasztására vetek egy futó pillantást. Egy héttel ezelőtt Donald Trumpról, a republikánus elnökjelöletről és enyhén szólva furcsa nézeteiről értekeztem, most ellenlásbasáról, Hillary Clintonról is beszélnék, természetesen kettejük összecsapása összefüggésében. (tovább…)

Talán hallottak róla Erdélyben is, hogy Budapesten újabb országos napilap múlt ki, a nyolcvanéves Magyar Nemzet. Másfél évvel a Népszabadság elhallgattatása után. Sokatmondó szavak voltak ezek: magyar nemzet, a nép szabadsága… lassan nem jelentenek semmit. Virulnak viszont az agyontámogatott Magyar Idők, a nácizmust idéző listák Figyelője és a kormányközeli médiának a magyar vidék tájékoztatásában kizárólagosságot élvező propagandacsatornái. (tovább…)

De jó lenne tudni, hogy kinek higgyünk. A politikusok esetében aligha merül föl ez a kérdés. Ők hívőket akarnak, nem hitet. Mert különben, ha már lát is a polgár, nem követ az senkit. De a maga útján sem jár. Hogy miért? Mert az kényelmetlen. Erőfeszítést követelne. Már pedig a mai világ olyan, hogy mindenki mástól várja a hitet, az erőfeszítést, a felelősséget? Hadd, ne soroljuk. (tovább…)

Lezajlott az immár sem nem szakmai előadásokra, sem román-magyar párbeszédre (a beszámolók szerint még egyetlen ?neves? díszrománra sem futotta) nem fókuszáló, de még a gyorstalpaló pártpolitikai továbbképzők silány színvonalára sem emlékeztető tusnádi dzsembori. A magyar fölségjelzésű limuzinok elhúztak, a (félig-meddig felújított, aztán abbahagyott) tábor üres, és maradtunk mi rommagyarok, annak szemetes közepében. (tovább…)

Volt egy kezdeti idő, amikor még arról vitáztunk/vitázhattunk, hogy a rommagyar képviselet, jelesen az RMDSz, politikai párt vagy érdekvédelmi szervezet, mely nem annyira pártként, hanem inkább szövetségként, és kulturális, oktatási szerveződések gyüjtőszervezeteként működik, amint hivatalos bejegyzése szerint lennie kellene. Azután, ahogyan egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a politikai elit kisajátítja, uralja és meghatározza a nevében még mindig szövetséget, történt egy kísérlet arra, (tovább…)