Vélemény

Beke Györgyről, nemzedékem médiamunkásainak jól ismert újságíró elődjéről, sok-sok erdélyi barangolás-könyv szerzőjéről nem sokat hallanni napjainkban.. És én sem azért beszélek most róla, mert az idén akár két kerek évfordulójáról is megemlékezhettünk volna, hiszen kilencven éve, 1927-ben született, és tíz esztendeje, 2007-ben hunyt el, hanem más szempontok alapján említem meg a nevét. (tovább…)

Kedves hallgatóim, rövidesen megjelenik egy rendkívül érdekes könyv egy felkavaró témáról. Székely Ervin legújabb regénye az erdélyi magyarok identitásproblémáiról szól. Alapvonásaiban róla magáról, a szerzőről, de sok szempontból mindazokról, akik a romániai diktatúra körülményei között szembesültek az asszimiláció ?gyakorlati? és tudati, lelkiismereti problémáival, de szembesülnek ma is, a megváltozott körülmények között. (tovább…)

Kedden a Kollokvium előadásain szemet szúrt a párbeszéd hiánya. Erre hívta fel a figyelmet ? már délután – az olvasószínházi előadás. Dézsi Szilárd rendezésében felolvasták Závoda Péter JE SUIS AMPHITRION című darabját. A darab ? szinte kivétel nélkül ? monológokból áll. Dialógus csak apró technikai kérdések esetén észlelhető ? vagyis a párbeszéd a fontoskodás velejárója. Ilyen lenne a mai világ? (tovább…)

A ? mindenekelőtt a jobboldali, és nacionalizmussal kapcsolt ? populizmusok előretörése, sőt sikere úgy értelmezhető, mint egyféle válasz arra, amit a hiperglobalizáció, a neoliberális gazdaságpolitikák, de lényegében, mint a világrendszer strukturális válságának kihívása jelent. Más kérdés, hogy a jobboldali populizmusok, és különösen az alt right (alternatív jobb) válaszai hatékonyak-e, illetve vezethetnek-e bármiféle (köz)jóra ? ahogy most éppen az osztrák választások eredménye mutatja ? népszerűek. (tovább…)

Románia, bár elmaradottabb náluk, szinte már minden szempontból a visegrádi ?négyekhez? tartozna. Nemcsak gazdasági, de politikai és kulturális érdekei is ehhez a társéghez csatolják. A Duna-medencei népek érdekszövetsége jó másfél évszázados ellenségeskedés után mintha csak manapság válna a felek többsége számára nyilvánvalóvá. Hogy Magyarország két tradicionális ellenlábasa Csehország és Szlovákia összefogott a magyarokkal, (tovább…)

Kétség nem fér hozzá, a művészettörténészek egybehangzó megállapítása, hogy az 1937-ben Homoródszentmártonban született és 1995-ben Párizsban elhunyt Román Viktor a legnevesebb erdélyi magyar szobrász, akit sokkal jobban ismernek külföldön, mint hazájában, hiszen alkotásai a francia fővárosban és nagyvárosokban ugyanúgy jelen vannak, mint Svájcban, Olaszországban vagy éppen Angliában. (tovább…)

A helyzet a politikai fronton pillanatról pillanatra változik, de ez lényegtelen. Nincs számottevő erő, amely a szociáldemokratákat leváltaná, ezért a reális hatalom, vagyis az okkult körök, amelyek sorában sem a korrupcióellenes ügyszségről, sem az államelnökről nem lehet tudni, hogy milyen mértékben főkolompos és milyen mértékben puszta eszköz, a jól bevált recept szerint sorra ütik ki a kormány sakkfiguráit. (tovább…)

Romániában ? mint megtudhattuk ? a munkanélküliek 6o százaléka, több mint 2oo.ooo személy, falusi fiatal. 15 százalékuk nem járt iskolába. És ez nem a múltban történt, hanem a 89 utáni demokráciában. 2o százalékuk ott tengődött az I?IV. osztályban, 4o százalékuk pedig az általános iskolában. De, hogy tanultak volna is ? nehezen állítható róluk. Fiatalok ? és funkcionális vagy tényleges analfabéták. (tovább…)

Presser Gábor régi slágeréből tudjuk, hogy ?… az első pofon a legnagyobb, a többit lassan megszokod?, csakhogy itt nem az elsőről van szó, és bizonyára nem is az utolsóról, hiszen abból a rossz pozicionálásból, amelybe a rommagyar politikai pártok belementek, csak pofonokra fog telleni, no megszájbaverettetésekre. (Teljes a klienteláris meghunyászkodás, hiszen a váradi Kelemen-Tőkés kötelező összeborulás azt a benyomást keltheti ? mivel Tőkés hamarabb tért meg Orbán keblére, (tovább…)

Soros Györgyöt, ha nem volna, a mai antidemokratikus rezsimeknek sürgősen ki kéne találniuk. Minden jel arra vall ugyanis, hogy poszt-posztmodern társadalmaink ? az Umberto Echo-i új középkor jegyében ? képtelenek bűnbakok nélkül megalapozni társadalmaik stabilitását.

A spanyol sajtó a katalán kiválási szándékokat kommentálva egyhangúlag Soros Györgyöt teszi felelőssé. (tovább…)

Ma délelőtt, amikor ezeket a sorokat megfogalmaztam, nagyon törtem a fejem, hogy az idén 91 éves Kallós Zoltánnal mikor is találkoztam utoljára. Majd felderengett néhány kép, amint a nyárádmenti Jobbágytelkén kiszáll az autóból, nyilvánvalóan valamelyik mezőségi falura utaló, kék zsinór díszítésű, fekete ruhájában, amelyet ha néprajzkutató lennék, azonnal fel kellenne ismernem, vállán pedig ott lóg az elmaradhatatlan posztó tarisznya, amely számára a lehető legtermészetesebb öltözködési kellék. (tovább…)

Vasárnap, október nyolcadikán lesz egy éve, hogy felszámolták, megszüntették a legrangosabb, külföldön is legismertebb magyar napilapot, a budapesti Népszabadságot. Hetek óta készülök a szomorú évfordulóra, töröm a fejem, miként mutassam be, hogy milyen fontos kulturális és közéleti fórumtól, demokratikus értéktől fosztottak meg bennünket, magyarokat… Hogyan ecseteljem az igazságtalanság mértékét és a ?magyarázatok? cinizmusát… (tovább…)