Műsorok

A szolidaritásról hajlamosak vagyunk úgy beszélni, mint valami nemes emberi tulajdonságról. Olyasmiről, ami dicséretes, ha megvan bennünk, de különösebb következmények nélkül nélkülözhető is. Pedig ennél sokkal többről van szó. A szolidaritás a civilizáció egyik mércéje. Annak felismerése, hogy a másik ember sorsa akkor is tartozik rám, ha sem rokonom, sem ismerősöm, sőt esetleg semmilyen közvetlen érdekem nem fűződik hozzá.

Az Öt kismalac című Agatha Christie-krimiben egy festő igazi gyilkosát kell kinyomozni tizenhat év után. Az ex-feleségét már elítélték, meg is halt a börtönben, a lányának viszont szüksége van az igazságra. Poirot az egykori védővel beszélget, aki nagyjából ezt mondja – hangoskönyvben „olvasom”:

Székelymuzsna egy nagyon kis falu Hargita, Maros és Brassó megye határán, de az országutakhoz nincsen túl közel, sem az egyik, sem a másik irányból. Szombaton oda utazom, pontosabban oda autózom, mert meghívott a helyi Viharsarok Egyesület, hogy együtt emlékezzünk a húsz évvel ezelőtt elhunyt Bán Péterre.