Nem a szuper az egyetlen

Eddig nem meséltem arról, hogy az újságírás mellett a tánc is része az életemnek, míg előbbit húsz, utóbbit lassan tizenkilenc éve művelem, szerda esténként például kreatív táncos edzéseket tartok, és közben igyekszem lelkesíteni, ösztönözni a résztvevőket. Általában a mindennapok egyik leggyakrabban használt melléknevét, a szuper szavunkat ismétlem, amikor visszajelzést adok, noha számtalan szinonimája van.

(tovább…) Continue Reading

Aki mindig ott volt, ahol szükség volt rá – Erdei Dolóczki István

Meghalt Erdei D. István. Nehéz ezt a mondatot leírni, mert vannak emberek, akiknek a hiánya nem egyetlen pillanatban válik érzékelhetővé. Először csak azt vesszük észre, hogy nem halljuk többé a hangját, nem találkozunk vele egy folyosón, egy parlamenti ülésen vagy egy szatmári rendezvényen. Aztán lassan megértjük: valaki, aki hosszú időn át természetes része volt az életünknek, többé nincs közöttünk.

(tovább…) Continue Reading