Műsorok

Kifejezetten pozitív fejleményként értékelem, hogy időről-időre megjelenik a közéleti diskurzusokban az értelmiség szerepvállalásának témája, még akkor is, ha ? és ez nem föltétlen sajátos jelenség, hiszen az értelmiség rendelkezik a saját szerepének elrejtésére alkalmas diskurzusok monopóliumával, máshol is ? megnyugtató válaszok nem születnek a szerepekekkel kapcsolatban fölmerülő kérdésekre, viszont araszolunk a reálisan közös okoskodás színpadának összeácsolása fele (legutóbb olyan jó 3 éve zajlott, és aztán folytatódott a ? jellemzően egy másik kultúrából származó szerző, Stefano Bottoni kezdeményezte ? ?besúgó-vita?, melyhez magam is hozzászóltam itt). (tovább…)

Sorin Mitu könyvének végén juttatja eszünkbe, hogy keresnünk kell az igazságot ? bármi áron! És ez nemcsak a történészek feladata, hanem minden tisztességes emberé! Azé, aki meg akar szabadulni az életünkön uralkodók, politikusok és egyebek, által terjesztett ? és nemcsak terjesztett, hanem nap mind nap életbe léptetett! ? hazugságoktól. (tovább…)

Azok a botrányos ?leleplezések és ellenleleplezések? (valójában kísérletek a politikai mezőny szimulált újratöltésére, diszkurzív, az igazságon túli valóság felépítésének kísérletei), melyek a közéletet tematizálják, a jogrendszer és a politika közötti feszültség terében zajló hibrid háború részei. Nem a törvényhozás tudományos ? az egyetemes tudás, az igazság keresésének a része ? beágyazásának a kísérletei zajlanak, nem jogi viták, hanem a korrupcióellenes politikák megfojtásának közvetlen, elkeseredett és brutális próbálkozásai. (tovább…)

A Bild című német lap úgy véli, hogy Angela Merkel a siker (mármint a GroKonak is becézett nagykoalíció sikere) érdekében gyakorlatilag saját pártját vitte áldozati oltárra. Annak ellenére, hogy a szociáldemokraták támogatottsága tovább zuhan, és a választásokat mégiscsak magasan a CDU-CSU pártszövetség nyerte meg, a kancellárasszony az összes fontos miniszteri posztot átengedte a szociáldemokratáknak, s a bajor testvérpártot (személy szerint Seehofert) is a belügyminiszteri funkcióval jutalmazta. (tovább…)

Közhely és mégis életbevágó dolog, hogy a történelmi eseményekből tanulni csak azok képesek, akik széles körben megvitatják, kielemzik és végül ? legalábbis valamiféle időszakos ? konszenzusra jutnak a múltértelmezések vonatkozásában. A nyilvános megvitatás és konszenzuskeresés  követelménye fokozottan áll a kortárs történelemmel kapcsolatban, amit a történetírás logikája szerint, minduntalan lezárt ügyként (fait accomplit ? ez a zavaros és ?nyomoruságos historicizmus?, ahogy azt Popper mondaná, (tovább…)

Politikus még el nem veszített helyhatósági választásokat, hiszen addig lehet manipulálni az eredmények értékelését, csűrni-csavarni, elhallgatni a rossz eredményt és fölnagyítani a részsikereket, hogy végül a választó beleszédül az egészbe. Még jobban megundorodik ? ha lehet még jobban ? és ráhagyja a háryjánosokra a dolgot, napirendre tér, legfennebb még egy ruhadarab kerül majd bele a már félig becsomagolt bőröndbe, mellyel előbb-utóbb aztán járműre száll és búcsut int a sok ?győztesnek?. (tovább…)