Kedves hallgatóim, elnézést kérek, hogy megszakítom a törökországi puccskísérletről szóló e heti jegyzeteink sorozatát, de a szemünk sarkából érdemes egy pillantást vetnünk az idei amerikai elnökválasztás egyik fontos momentumára: nevezetesen arra, hogy a republikánus Donald Trump az előválasztások nyomán hivatalosan is elnyerte az elnökjelölti státuszt. Megjegyzem, az is kétségtelen, hogy a demokraták jelöltje viszont Hillary Clinton lesz, a volt elnök, Bill Clinton felesége, csakhogy ő hivatalosan még megerősítésre vár.
Donald Trumpról már azért is érdekes beszélni, mert a New York-i ingatlanmágnás botrányos kijelentéseivel és magatartásával, sajnos nem kevésbé politikai terveivel, mintegy típusa a szélsőségesen populista politikusoknak, akik azt szajkózzák, amit a tömegek a zsigereik mélyén a leginkább hallani szeretnének.
Bennem Donald Trump jóideje azt a képzetet erősíti meg, hogy az úgynevezett új bunkóság, a reprimitivizáció jelei a politikai szférában is mind gyakoribbak. Ne kerteljek: ez a Gigi Becali és más nagyotmondók gyarapodó familiája, aki egyeseknek a régi falu bolondját, az összevissza beszélő kelekótyát juttathatják eszükbe, nekem egyre inkább azt, hogy a világgal és a józan ésszel világszerte nagy bajok vannak, és a posztmodern politizálást is felváltja az abszurd.
Adjuk hát át magunkat Donald Trump amerikai elnökjelölt nézeteinek.
Általában az ilyen alkat el van ragadtatva magától. Donald Trump is nagyon jóképűnek tartja magát (a nagy vörös arcával és rendetlen gyérülő hajával, jegyezném meg), de például a nőkről nem túl jó a véleménye. Azt mondja: ?Semmi sincs, amit jobban szeretnék a nőknél. De azért nagyon mások, mint aminek be vannak állítva. A nők sokkal rosszabbak, mint a férfiak. Sokkal agresszívebbek?? Ezt régebben mondta, de nem hiszem, hogy a Hillary Clintonnal való parázs vitái véleményének megváltoztatására fogják késztetni, ugyanis ezzel a hölggyel nem csak az a helyzet, hogy agresszív, hanem az is, hogy kábé háromszor intelligensebb, mint összevissza beszélő opponense.
Amerika lehetséges leendő urától, a világ első emberétől persze elvárnánk, hogy ne úgy gondolkozzék, mint egy külvárosi pizzafutár; ezek a nézetek azonban ? bár következetlenek és szerencsére kevés az esély, hogy valóra is tudja váltani őket ? azért veszélyesek, mert széles tömegek tudatának ösztönrétegeivel találkoznak. Gyakran az emberek félelmeire, szorongásaira játszanak rá, elemi felismerésük, hogy egyes emberek kéjesen szeretnek rettegni és veszélyeket üldözni, gondoljunk az emberi történelemben csupán a boszorkányhitre és -üldözésre.
Donald Trump a vallási diszkrimináció, a tömeges deportálások és a kihallgatásokon alkalmazott kínzások híve. Lezárná a határokat a muszlim vallású emberek előtt, tömegesen kiutasítaná az amerikai szövetségi államokban élő mintegy tízmilliónyi illegális bevándorlót, főleg muszlimokat, és azt szorgalmazza, hogy a terrorizmussal gyanúsítottakat vízbefojtás szimulálásával kínozzák meg, amit egyébként 2006 óta az Egyesült Államokban törvény tilt.
Szinte valamennyi kampányrendezvényén elismétli, hogy az amerikai-mexikói határon hatalmas új falat építtetne, ostorozza a Kínával szembeni amerikai eladósodást és a Kínával folytatott kereskedelemben fennálló deficitet. Nem ért egyet az Egyesült Államok eddig megkötött nemzetközi kereskedelmi egyezményeivel. Képzelhető, hogy mekkora világfelfordulást okozna izolacionista terveinek a megvalósításával.
Az üzletemberből lett elnökaspiráns véget vetne az eddigi ?állapotoknak? az amerikai külpolitikában. Nem ?csak? kereskedelmi háború kezdődhetne Mexikóval, Kínával, Japánnal vagy Dél-Koreával, hanem az eddig szövetséges országokhoz fűződő amerikai kapcsolatok is megromolhatnának.
Például Európával… Noha földrészünk iránt ? a tipikus amerikai minta szerint ? Trump viszonylag kevés érdeklődést mutat. Nem érdeklik őt a NATO ügyei és a NATO európai biztonsági garanciái sem. Ami, valljuk be, érdekes távlatokat nyitna mondjuk Románia számára is.
Ez az az ember, akinek, meglehet, a globális kihívások egész sorával kell szembenéznie, nem csak Amerika, hanem az egész világ sorsáért felelős politikusként. Érdeklődéssel várjuk november nyolcadikát, az amerikai elnökválasztás napját.