Türelmetlen a világ

A TESZT idei, kilencedik kiadása arra figyelmeztet, hogy türelmetlen a világ. Nem játszik végig semmit, hanem állandóan véleményt mond, koncertezik. S így aztán valójában nem is történik semmi. Legfeljebb áltatjuk magunkat azzal, hogy tettünk valamit. Ez a kor a szájhősök és a magamutogatók kora. Örökké más a hibás. És örökké másra mutatunk: ?Cselekedjél te!? Elég bekapcsolni a televíziót, s mintha a TESZT-en lennénk! (tovább…)

Continue Reading

Világszabadság

A tegnap, városokban és községekben, a tévé és rádió csatornákon, a világhálón rengeteg, a legkülönbözőbb hangvételű beszédekkel találkozhattak a kedves hallgatók. Jómagam is igyekeztem minél többet megnézni, meghallgatni, vagy később elolvasni. Véleményem szerint azonban egy lényeges gondolat nem hangzott el a tegnap, amelyet Petőfi Sándor ilyen egyszerűen fogalmazott meg: (tovább…)

Continue Reading

Ne csak ma éljük meg a magyarságunkat

Ma rendkívül nehéz dolgom van, mivel minden az 1848?1849-es forradalom és szabadságharc kitörésének 170. évfordulója körül forog. Szinte nincs olyan magyarlakta település, ahol ne emlékeznének a márciusi ifjakra, példaértékű cselekedeteikre. Nekik is köszönhető, hogy március tizenötödike jelképpé vált és ma már a magyar nemzet szabadságszeretetét, szabadság utáni vágyát fejezi ki.

(tovább…)

Continue Reading

Arc és harc

Van egy ország, amely március idusán történelmének legtisztább fordulatát ünnepli. Ez az ország mára kettészakadt. Részei közt a határ nem a térképen húzódik, hanem közösségeken, családokon, viszonyokon belül. És nem tudom, melyik ennek a kettészakadt lelkű országnak az igazi arca.

A magyar szabadságharc, amelyet a márciusi ifjak százhetven évvel ezelőtt egy esős szerdai napon vértelen forradalommal elindítottak, (tovább…)

Continue Reading

Csendes politikai karnevál

A rendszeres időközönként megtartott helyi jellegű választások rengeteg és nagyon szerteágazó területen fejtenek ki hatást a helyi közösségekre, és végső soron az egész társadalomra,  megmutatják, azt is hogy hol tart ma, és azt is, hogy merre veszi irányát. A választások (nagymértékben vagy egy kicsit) mindig egy-egy szakasz végéről és egy új kezdetéről szólnak, nem érdemes eltúlozni ezt a gyakran hangoztatott tényt, viszont elhallgatni sem érdemes, hiszen életbevágó momentumok az ilyenek. (tovább…)

Continue Reading

Brexit: vakugrás a sötétbe

Grexit után és/vagy helyett brexit jön. Alig több, mint két nap múlva tudni fogjuk, hogy mi az eredménye a brit népszavazásnak, és azt is, hogy lesz-e brexit vagy valami más jön. Hiszen, ha Nagy-Britannia marad az EU-ban, akkor is megváltozik nemcsak a szigetország státusa, de már az unió sem lesz többé az, ami volt, egy erős, három lábon álló ezért kibillenthetetlen szövetség, melynek a britek egyik fő támaszpontjai, és hajtómotorjai voltak az elmúlt negyven esztendőben. (tovább…)

Continue Reading

A mindennapi Fergeteg

A Bukaresti Nemzeti Színház nemrég mutatta be Barbu ?tefănescu Delavrancea VIFORUL című darabját, amelynek címét FERGETEGnek fordítanám. A darabbal ugyanis még nem találkoztam magyar nyelven. Pedig, megérné lefordítani. A Naplementével és az Esthajnalcsillaggal együtt romantikus dráma-trilógiát képez, melynek főszereplői ?tefan cel Mare, ?tefăni?ă Vajda, illetve Petru Rare?. (tovább…)

Continue Reading

Hol terem a közjó?

Túl azon a ?szokatlan? fejleményen, hogy saját pártcsaládjához képest vetélytárs politikai párt rendkívüli kongresszusán teszi tiszteletét, valójában mutatja föl hódolatát, a Fidesz itteni fiókpártjának elnöke, gesztusa mellett, szövege is problémás. Legalábbis a józan ész, a reálpolitikai, sőt a médiapolitikai megítélés, a gyakorlat és a szimbolikus politizálás szempontjai szerint is ellentmondásos, nehezen értelmezhető. (tovább…)

Continue Reading