Műsorok

Nagy Attila elküldte nekem az Ezerszer az évezred emberéről című könyvét. Érdekes módon e könyvnek a fejezetek fölötti margóján más címe van: Shakespeare ezerszernek hívják. Én a könyv borítójára is ezt a címet írtam volna. Hogy Shakespeare az évezred embere – legkiemelkedőbb alakja -, az kétségtelen. Játékos ez a Nagy Attila! Így készteti arra a vásárlót, hogy kinyissa a könyvet és kiderítse, hogy kiről is van szó benne.

Talán intő jel kellene legyen az a tény, hogy éppen a holokauszt nemzetközi emléknapján – a legnagyobb második világháborús megsemmisítő tábor, az auschwitzi koncentrációs tábor felszabadításának évfordulóján – figyelt fel a közvélemény a ditrói migránsokra. A ’felfigyelt a közvélemény’ enyhe kifejezés arra, ami a közösségi médiában folyik: nyomdafestéket nem tűrő, olykor alpári hangnemű kommentek kísérik a hírt, miszerint egy ditrói pékség két Srí Lanka-i dolgozót foglalkoztat.

Egyre több szó esik a nemzedékek közti szakadékokról. A rohamos tempóban digitalizálódó világ, mellyel hovatovább már csak legfiatalabbak képesek lépést tartani, hiszen a száguldó idő – egyik napról a másikra – olyan újdonságokkal rukkol elő, melyek az ember embertársaihoz és önnön világához való viszonyát is alapvetően megváltoztatják. Az emberi kultúra évezredeit a horrorfilmek, a zombivilág utó- és disztópiái, a megakoncertek önkívületei temetik maguk alá. Immár semmi szükség nincs rájuk. A szó szoros értelmében: útjában állnak a „haladásnak”. Fölösleges lomok, melyektől a fiataloknak, hogy egyre zsúfoltabb világukban egyáltalán moccanhassanak, meg kell szabadulniuk.

Az igazság az, hogy nem gyakran járunk arrafele. Ha pedig olykor átszeljük, akkor igyekszünk minél hamarabb túl lenni rajta. A Mezőség inkább gondolatainkban él, semmint a maga valóságában. Az irodalomban: Sütő András, Wass Albert, Makkai Sándor vagy éppen Molter Károly. Netán a zenében, hiszen az egykori táncházasok, amikor a felfedezés örömével megtalálták néhány mezőségi magyar falu muzsikáját, azokat megjelentették lemezeken és továbbadtak az utódoknak.

1. tétel – andante

Megünnepelte hát alapításának harmincadik évfordulóját az RMDSZ. Mindent összevéve a három évtizedes, olykor keserves munka joggal nevezhető eredményesnek, sikertörténetnek akár, már pusztán azért, mert a szövetséggel egyetemben megmaradtunk. (1990 márciusában nem úgy nézett ki…) De a megmaradáson túl nagy siker, hogy ma az RMDSZ a legkoherensebb, legintelligensebb alakulat a hazai palettán, s ezt a román politikusok és tájékozottabb polgárok nagy része is elismeri.