Műsorok

Legalább is ezt érezzük, valahányszor színházba megyünk. A Gyergyószentmiklósi Színházi Kollokviumon és Bukarestben az Országos Színházi Fesztiválon látott előadások alapján állítom ezt. Jók ezek a színházi rendezvények, mert többszáz embert kiragadnak a közhelyeket sugárzó televízió karmaiból, megmentik őket a politikusok műkedvelő ripacskodásától, és hazaviszik a polgárt önmagához, bíztatva, hogy van még remény, csak vegyük észre értékeinket, és ne hajigáljuk el azokat a közéletnek nevezett embertelen, hazug világban.

A hírközlési eszközök fejlődésével együtt jár az igénytelenség elterjedése is. Míg Gutenberg előtt az írás-olvasás csak pár ember kiváltsága volt, s a könyveket kézzel másolták, hogy mások is hozzáférjenek, ma már bárki írásban közölheti gondolatait – ha vannak, ha nincsenek – a széles nyilvánosság előtt. A közösségi média rohamos elterjedése azt eredményezte, hogy bárki, akinek internet-hozzáférése és okos telefonja vagy számítógépe van – legyen az asztali, laptop vagy táblagép – felhasználói fiókot készíthet magának, s üzenőfalán azt tehet közzé, ami éppen csak eszébe jut: fotót a kismacskáról és a vendéglőben tálalt kajáról, kirándulása állomásairól, a családi eseményekről, s szöveges bejegyzést bármiről, ami eszébe jut.

Mintha a környező világ minden konfliktusa ugyanabból a forrásból táplálkozna, a kisebbségellenes indulatokból. Más szóval a nyelvi-kulturális kizárólagosság rögeszméjéből.
A kelet-ukrajnai konfliktusok nem azért robbantak ki, mert Ukrajna szinte egyik napról a másikra megfosztotta az ország többmilliós kisebbségeit elemi jogaiktól, és megpróbálta a legdrasztikusabb eszközökkel nyelvi-kulturális asszimilációra kényszeríteni őket. Nem.

Rég volt, de igaz volt. Valamikor, közel harminc esztendeje, jómagam is ott bábáskodtam a romániai magyar újságírók szakmai szervezete megszületésénél, néhány évig még az egyik alelnöki funkciót is elvállaltam, amíg csak másfele nem vezérelt a közélet. Igaz, akkor Romániai Magyar Újságírók Egyesületének nevezték, manapság, már nem csupán szócsere, hanem fogalmi tisztázások eredményeként is, Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, azaz MÚRE a neve, és mind a betűszó kimondhatósága , mind tartalmi szempontok tekintetében így van ez jól.

A magyarországi önkormányzati választásokon az ellenzék rendhagyó győzelmet ért el, a kormánypártok fontos hadállásokat veszítettek, hiába hangoztatják – ami egyébként igaz –, hogy az összes leadott szavazat tekintetében Magyarország „narancssárga maradt”. A Fidesz, amely jó ideje fölényesen uralta a helyhatóságokat, most a huszonhárom nagyobb város közül tízben alulmaradt. Budapesten pedig áttörés történt, hiszen a kerületek többsége mellett az ellenzék Karácsony Gergely személyében a főpolgármesteri tisztet (és a közgyűlésben az abszolút többséget) is megszerezte – úgy, hogy a nem mindig sportszerű közvetlen ellenfeleken kívül jelöltjeinek le kellett győzniük a Fidesz számára testre szabott, részrehajló választási rendszert is.